Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

6. A büntetőeljárás tervezete és harc a tervezet körül

malis védelmet kapja, emberi jogait pedig a lehetőségig tartsa tiszteletben a büntetőhatalom. A tervezetet ily irányban módosító javaslatokat vagy Deák terjesztette be, vagy pedig ő tartotta a legnagyobb hatású szónoklatot mellettük. Három ponton sikerült is korrigáltatni Zsedényiék tervezetét. A Választmány többségileg hozzájárult, hogy magánlakban csak a bűnvizsgáló bíró kifejezett utasítására és jelenlétében lehessen házkutatást tartani; hogy vádlott és védője ne csak a tárgyaláson, hanem a perbefogás után általában, a vádlott elzárása esetén is szabadon érintkezhessenek egymással; és hogy a vádlottnak •— függetlenül a vád tárgyától — joga legyen kellő kezesség mellett szabadlábra helyeztetnie magát. E határozatok ellen a túlzó konzervatívok különvéleményt jelentettek be. Deák ékesszólása sem tudta viszont elérni, hogy azt, akinek legalább háza van, a bűnvizsgáló bíró parancsa nélkül két személy egybehangzó vádja esetén se lehessen letartóztatni, továbbá, hogy a tanúkat a feljebbviteli bíróságoknál, azaz a végtárgyalásokon ugyancsak hallgassák ki. Ugyanakkor Zsedényiék elaborátumának egyik-másik haladó mozzanatát a túlzó konzervatívok törlési igényével szemben csupán a liberálisok fellépésével sikerült megmenteni. Némelyek például azt kívánták, hogy a vádlott — miután a büntetőeljárás úgysem az esküdtszéki rendszerre épül — vagy ne, vagy pedig kizárólag okadás esetén kapjon bíró vissza vetési jogot, mert e jog eleve és indokolatlanul beárnyékolja a bírák jellemét a közvélemény előtt. Az indítványt a többség csak az ellenzék azon érvelésére utasította el, hogy a viszszavetés nem pusztán esküdtszéki elv, hiszen számos országban, így több német államban, az állandó bíróságoknál is alkalmazzák.