Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

1. A büntető-javítórendszeren dolgozó Országos Választmány kiküldetése és összetétele

1. A BÜNTETŐ-JAVÍTÓRENDSZEREN DOLGOZÓ ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNY KIKÜLDÉSE ÉS ÖSSZETÉTELE A magyarországi polgári átalakulásért indult politikai küzdelmek az átalakulás előkészítésének évtizedeiben több színtéren zajlottak le. A haladó és a maradi erők időnként a megyegyűléseken, illetőleg városokban a tanácsüléseken, leglátványosabban a diétákon, folyamatosan pedig — főleg 1841-től kezdve — a sajtó hasábjain mérkőztek meg egymással. Rajtuk kívül azonban a harcnak — mégpedig sokszor rendkívül heves harcoknak — fórumai voltak az úgynevezett Országos Választmányok is, amelyeket egyik vagy másik diéta azzal a céllal küldött ki, hogy egy-egy meghatározott kérdés rendezésére tervezetet dolgozzanak ki a következő országgyűlés számára. Az ily módon készült tervezetek rendeltetése elvileg a törvényhozás gyakorlati munkájának megkönnyítése és gyorsítása lett volna; a választmányok munkálatai voltaképpen előre elkészített törvényjavaslatok szerepét töltötték be. A választmányok tagjait a diéta két táblája delegálta saját soraiból, majd az uralkodó szentesítette kinevezésüket; magukban a választmányokban rendszerint a különböző politikai irányzatok képviselői kaptak helyet, köztük természetesen olyanok is, akiket az adott kérdés közelebbi ismerőjének tekintett az országgyűlés. E választmányok működésének sajátossága volt, hogy üléseiken szükségképpen szóba kerültek olyan kérdések is, amelyek az adott feladatnál szélesebb vagy általánosabb politikai problémákat érintettek. E körülmény folytán a tárgyalásokon egyrészt az ellentétes nézetek időnként különös élességgel csaptak össze, másrészt a lefolyó viták részlegesen alkalmasak a szembenálló felek politikai koncepciójának, egyszersmind taktikájának rekonstruálására, illetőleg annak meghatározására, hogy a munkálat idejére eszmeileg meddig jutott el a kor legáltalánosabb hazai haladó irányzata: a liberalizmus. Az 1839—40-i országgyűlés három választmányt létesített. Az elsőnek a katonai beszállásolás és élelmezés megváltására kellett javaslatott összeállítania. A második azt kapta feladatul, hogy a Duna és egyéb folyamok szabályozása ügyében nyújtson be a nádor útján a legközelebbi diétának javaslatot. Politikai jelentőség tekintetében mindkettőt felülmúlta a harmadik, amelyre egy célszerű büntető- és javító börtönrendszer tervének kidolgozása hárult. A büntetés, illetőleg az alapjául szolgáló bíráskodás ugyanis a politikai hatalom gyakorlásának egyik területe, ezért eleve várható volt, hogy a választmány működése során természetszerűleg jönnek szőnyegre olyan kérdések is, amelyek az államhatalom birtoklása körül forognak. Általánosságban annak a tökéletes zűrzavarnak a kiküszöbölése végett, amely a magyarországi büntetőrendszerben és bírósági eljárásban uralkodott,