Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)
8. Az operátum véglegesítése és a konzervatívok különvéleményei
8. AZ OPERÁTUM VÉGLEGESÍTÉSE ÉS A KONZERVATÍVOK KÜLÖNVÉLEMÉNYEI 1843. február 18-án végetért a három részre tagolt kódextervezet vitája. Majláth úgy rendelkezett, hogy az alválasztmányok saját szövegükön március 9-ig vezessék keresztül a plénum által elhatározott módosításokat, azok a tagok pedig, akik e joggal élni kívánnak, ugyanezen napig — amelyet egyébként az elaborátum egészének véglegesítésére tűzött ki —. adják be a maguk különvéleményeit. Mindez csak részben történt meg. A március 9-i ülés felülvizsgálta és jóváhagyta a korrigált szövegrészeket, elhatározta, hogy a bűnök és büntetések a kódex első, az eljárás a második része lesz, a börtönrendszer pedig harmadikként a végére kerül, és e sorrendben szerkesztve továbbítja az egészet a nádorhoz kinyomtatás, majd a törvényhatóságokba szétküldés végett. A Választmány záróülését március 19-re tette, egyszersmind e napig hoszszabbította meg a különvélemények beadásának határidejét, mert az ellenzék bejelentette, hogy valamennyivel még nem készült el. Március 19-én, miután a különvélemények beérkeztek, a tagok közül pedig már többen — köztük Deák is — elutaztak, a Választmány a maga működését befejezettnek nyilvánította. A nádor gondoskodott a tervezet budai publikálásáról és arról, hogy az minden törvényhatóságba eljusson; idejében ahhoz, hogy tartalmát az ország még a diéta megnyitása előtt megismerhesse, ám túl későn ahhoz, hogy annak részleteiben a követutasítások eleve állást foglalhassanak. A munkálat véglegesített — és megnyirbált — formájában is döntő és minőségi fordulatot hozhatott volna a magyar igazságszolgáltatásban, hatályba léptetése esetén pedig a magyar büntető gyakorlat a legmodernebb európai büntetőrendszerek közé került volna. Kiemelkedő külföldi jogtudósok, elsősorban a megszületésében közvetve szerepet is játszó Mittermayer, akinek véleményezés végett Pulszky és Szalay a németül ugyancsak közzétett tervezetet május folyamán megküldték, nagy elismeréssel nyilatkoztak róla. Mittermayer, aki az elaborátum német szövegéhez egyébként már előzőleg hozzájutott, a büntető törvényhozás fejlődéséről szóló monográfiájában részletesen és oly méltánylással ismertette, amely nagyon is hízelgő volt alkotóira. Pedig bíráló észrevételeit sem hallgatta el. Kifogásolta, hogy a tervezet számos bűntettnél feleslegesen sok fokozatot állít fel, illetőleg a fokozatokat esetleges számoktól teszi függővé. A cselekmény súlyához képest nem minden bűn esetében találta helyesnek a büntetés arányát. Megkérdőjelezte, hogy célszerű-e oly nagy számú kivételt a kódexbe építeni, mint amennyiről a magyar tervezet intézkedik, hiszen ezek egy része kodifikálás nélkül is rábízható a bírák szabad belátására.