Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

jóváhagyása után léphetnek hatályba; márpedig törvényhatósági statútumokat —, amelyek közé a rendőri szabályok tartoznak — az uralkodó is kizárólag akkor nyilváníthat érvényteleneknek, ha tételes törvény világos és egyértelmű előírásával állnak ellentétben. Néhány konzervatív először valóban oly szöveget kívánt, hogy a törvényhatósági rendőri szabályokat „jóváhagyás végett" kelljen a Helytartótanácsnak bemutatni. Követelésük csak alátámasztotta a deáki fogalmazással is elégedetlen liberálisok azon aggályát, hogy az eredeti passzust a Kormány a Helytartótanács előzetes felülvizsgáló jogaként értelmezheti. A konzervatívok többsége „a jóváhagyás" kimondását túl erősnek találta ugyan, de mindenképpen módot akart a központi hatalomnak adni arra, hogy a törvényhatóságok statútum-alkotásába e téren is beleszólhasson. Ezért ők oly formulát ajánlottak, amely a Helytartótanács illetékességét a rendőri szabályoknak mind készítése, mind végrehajtása „felügyelésére" állapítja meg. Tették ezt azon hátsó gondolattal, hogy „a felügyelet" a gyakorlatban felülvizsgálattá szélesíthető, vagyis a Helytartótanácsnak tulajdonképpen előzetes jóváhagyási jog biztosítható általa. Ök a liberális indítvány ellenzését és a felügyeletre vonatkozó igényüket részint jogi érvekkel, részint gyakorlati következményekkel támasztották alá. Egyfelől hangsúlyozták, hogy ilyen szintű fenyítéki rendeletek hozatalára a diéta is csupán a király hozzájárulásával jogosult, a törvényhatóságok illetékessége pedig az országgyűlésénél jóval szűkebb körű; így fenyítési szabályokat az alkalmazás szándékával csak azon esetben hozhatnak, ha ehhez kormánya, azaz a Helytartótanács útján beleegyzését adja az uralkodó. Másfelől hivatkoztak arra, hogy a Helytartótanács eddig is jogszerűen gyakorolt ellenőrzést a megyei statútumok felett, de továbbra is szükséges felügyeletének megtartása, mégpedig két okból: neki kell ellenőriznie, hogy valamely törvényhatósági rendelet nem keresztezi-e a törvényt vagy a szomszédos törvényhatóság statútumát, továbbá országos intézkedések kibocsátásához elengedhetetlen a törvényhatósági határozatok ismerete. A vitakérdés valójában az volt, hogy a kormány milyen mértékben jogosult beavatkozni a törvényhatóságok belső életébe. Az egységes igazságszolgáltatásnak a kódex által is érvényesíteni kívánt elvéből logikusan fakadt a követelmény, hogy egység uralkodjék a rendőri fenyítési szabályokban is. Maga a kódex ennek megteremtésére jellege miatt sem vállalkozhatott, de a részletezés a munkálat kereteit is szétfeszítette volna. A Deákot követő liberálisok viszont óvtak attól, hogy a statutumalkotás jogának csorbítása árán ruházza a kormányra a Választmány az egységesítés feladatát. Azt nem tagadhatták, hogy a törvényes hatósági rendszabályokat a Helytartótanácsnak célszerű ismernie: a plénumon most kifejtett véleményük szerint azonban e rendszabályoknak csupán abban kell egységeseknek lenniük, hogy nem sértenek törvényt, következésképpen a Helytartótanács hatáskörének is mindössze erre kell korlátozódnia. Ennek vizsgálatát viszont utólag is elvégezheti, és az illetékes törvényhatóságot határozata visszavonására szólíthatja fel, ha abban valami törvényelleneset tapasztal. Ebben az esetben csorbítatlan marad a kormány joga a törvények végrehajtásának ellenőrzésében, és nem nyeli el a törvényhatóságok statutumalkotó jogát, amely viszont bekövetkeznék, ha rendőri szabályaiknak már megállapításánál is érvényesülne a Helytartótanács felügyelete.