Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

kényével szemben. Ezért kívánják elejét venni annak, hogy a hatalmi köze­gek vagy a bűnüldöző szervek egyrészt bármely egyszerű, de meggondolatlan és felelőtlen megnyilatkozást felbújtásnak vagy felbujtási kísérletnek nyilvá­níthassanak, másrészt okozati összefüggést fabrikálhassanak egymással sem­miféle kapcsolatban nem álló tények, illetőleg jelenségek között. A felbújtás fogalmának ily körülírásakor részben a törvénysértő perek tapasztalatait hasz­nosították, amikor a szentkorona ügyésze többeket — magát Deákot is — fel­búj tás ürügyén szándékozott perbe fogatni, részben pedig annak a liberális agitációnak — így a Pesti Hírlapénak — szabadságát igyekeztek biztosítani, amelyet ismételten bújtogatásnak szerettek volna beállítani ellenfelei. Ám a konzervatívok résen álltak: a felbúj tás liberális meghatározását tel­jességgel elfogadhatalannak találták. Számos érvet vonultattak fel a deáki ja­vaslat ellen, köztük olyat is, amelyet nem könnyű kivédeni. Hangoztatták, hogy a szándékosság szubjektív elem, ezért az esetek jelentős hányadában megfoghatatlan tényező, a bűnösség kérdésének tehát nem lehet eldöntő is­mérve; ha megléte, ahogy más vonatkozásban Deákék is elismerik, súlyosbí­tó szempont, akkor hiánya — ha egyáltalán igazolható — legfeljebb enyhítő körülményként veendő számba, a cselekmény megítélése azonban nem for­dulhat meg rajta. Ha a szándékosság — így a konzervatívok — a felbúj tás kritériumának tekintődnék, mivel bizonyítása gyakorta nehéz, a kódex egye­nesen felelőtlenségre, a szükséges önkontroll mellőzésére csábítaná az állam­polgárokat, szélesítené a bújtogatási hajlamot, és közvetve a bűncselekmények szaporodását segítené elő. Tagadták továbbá azt is, hogy a felbúj tás káros kö­vetkezménye csupán közvetlen és oly bűncselekményben nyilvánulhat meg, amelyet a felbúj tás kifejezetten megjelöl, amelynél tehát adatszerűen igazol­ható kettejük kapcsolata; a felbújtást oly lélekmérgezésnek minősítették, amely egyrészt fokozatosan is érlelheti a hajlamot a bűn elkövetésére, másrészt — főleg, ha általánosságban történik — tőle térben és időben távoli bűntettnek ugyancsak kiindulópontja, sugalmazója, ötletadója lehet, írásos formájában pedig olyasvalakit is bűnbe vihet, akinek létezéséről a felbujtónak nincs is tu­domása. Mindezek alapján ragaszkodtak hozzá, hogy a kódex a felbújtást ön­magában, azaz a kívánt tett megjelölése nélkül, szándék és következmény hiá­nyában is büntetendő cselekménynek nyilvánítsa. Hasztalan hangoztatták a liberálisok, főleg Deákék és Bezerédy. hogy a konzervatív álláspont érvényesülése az igazságszolgáltatásban a bosszúnak, az egyéni és hatalmi önkénynek nyit határtalan teret, hiszen akár a tettes, akár a vád képviselője ennek alapján szinte bárkire ráfoghatja, hogy annak vala­mely hajdani megnyilatkozásából származott a tényleges bűncselekmény öt­lete. Ha tehát a felbúj tás fogalma parttalan értelmezésre módot adó formában kerül be a bűnkategóriák közé, akkor a gyanakvás és nyugtalanság magvait hinti el az állampolgárok soraiba, bizalom ébresztése helyett félelmet kelt a népben mindenkivel, így a hatóságokkal szemben is, elsorvasztja az őszinte­séget és alakoskodásra nevel, mindennek pedig végső soron leginkább a tár­sadalom és az államhatalom vallja kárát. De a másik tábor nem engedett, és a plénum alaposan megnyirbálta a felbújtás feltételeit: a szokásos 21:16 arány­ban törölte a tervezetből az albizottság szóban forgó kikötéseit azzal, hogy a felbújtás konkrét meghatározása az egyes bűncselekményeket tárgyaló parag­rafusokban is mindenütt e döntésnek megfelelően módosítandó.

Next

/
Thumbnails
Contents