Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)
7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon
kényével szemben. Ezért kívánják elejét venni annak, hogy a hatalmi közegek vagy a bűnüldöző szervek egyrészt bármely egyszerű, de meggondolatlan és felelőtlen megnyilatkozást felbújtásnak vagy felbujtási kísérletnek nyilváníthassanak, másrészt okozati összefüggést fabrikálhassanak egymással semmiféle kapcsolatban nem álló tények, illetőleg jelenségek között. A felbújtás fogalmának ily körülírásakor részben a törvénysértő perek tapasztalatait hasznosították, amikor a szentkorona ügyésze többeket — magát Deákot is — felbúj tás ürügyén szándékozott perbe fogatni, részben pedig annak a liberális agitációnak — így a Pesti Hírlapénak — szabadságát igyekeztek biztosítani, amelyet ismételten bújtogatásnak szerettek volna beállítani ellenfelei. Ám a konzervatívok résen álltak: a felbúj tás liberális meghatározását teljességgel elfogadhatalannak találták. Számos érvet vonultattak fel a deáki javaslat ellen, köztük olyat is, amelyet nem könnyű kivédeni. Hangoztatták, hogy a szándékosság szubjektív elem, ezért az esetek jelentős hányadában megfoghatatlan tényező, a bűnösség kérdésének tehát nem lehet eldöntő ismérve; ha megléte, ahogy más vonatkozásban Deákék is elismerik, súlyosbító szempont, akkor hiánya — ha egyáltalán igazolható — legfeljebb enyhítő körülményként veendő számba, a cselekmény megítélése azonban nem fordulhat meg rajta. Ha a szándékosság — így a konzervatívok — a felbúj tás kritériumának tekintődnék, mivel bizonyítása gyakorta nehéz, a kódex egyenesen felelőtlenségre, a szükséges önkontroll mellőzésére csábítaná az állampolgárokat, szélesítené a bújtogatási hajlamot, és közvetve a bűncselekmények szaporodását segítené elő. Tagadták továbbá azt is, hogy a felbúj tás káros következménye csupán közvetlen és oly bűncselekményben nyilvánulhat meg, amelyet a felbúj tás kifejezetten megjelöl, amelynél tehát adatszerűen igazolható kettejük kapcsolata; a felbújtást oly lélekmérgezésnek minősítették, amely egyrészt fokozatosan is érlelheti a hajlamot a bűn elkövetésére, másrészt — főleg, ha általánosságban történik — tőle térben és időben távoli bűntettnek ugyancsak kiindulópontja, sugalmazója, ötletadója lehet, írásos formájában pedig olyasvalakit is bűnbe vihet, akinek létezéséről a felbujtónak nincs is tudomása. Mindezek alapján ragaszkodtak hozzá, hogy a kódex a felbújtást önmagában, azaz a kívánt tett megjelölése nélkül, szándék és következmény hiányában is büntetendő cselekménynek nyilvánítsa. Hasztalan hangoztatták a liberálisok, főleg Deákék és Bezerédy. hogy a konzervatív álláspont érvényesülése az igazságszolgáltatásban a bosszúnak, az egyéni és hatalmi önkénynek nyit határtalan teret, hiszen akár a tettes, akár a vád képviselője ennek alapján szinte bárkire ráfoghatja, hogy annak valamely hajdani megnyilatkozásából származott a tényleges bűncselekmény ötlete. Ha tehát a felbúj tás fogalma parttalan értelmezésre módot adó formában kerül be a bűnkategóriák közé, akkor a gyanakvás és nyugtalanság magvait hinti el az állampolgárok soraiba, bizalom ébresztése helyett félelmet kelt a népben mindenkivel, így a hatóságokkal szemben is, elsorvasztja az őszinteséget és alakoskodásra nevel, mindennek pedig végső soron leginkább a társadalom és az államhatalom vallja kárát. De a másik tábor nem engedett, és a plénum alaposan megnyirbálta a felbújtás feltételeit: a szokásos 21:16 arányban törölte a tervezetből az albizottság szóban forgó kikötéseit azzal, hogy a felbújtás konkrét meghatározása az egyes bűncselekményeket tárgyaló paragrafusokban is mindenütt e döntésnek megfelelően módosítandó.