Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
IV. A római temető értékelése
noniai szürke árukhoz kapcsolható forma Magyar szerdahely en úgy jelentkezik, hogy feltétlenül a Nyugat-Pannónia területére lokalizálható és talán a Kelet-Pannonia pecsételt kerámiájának korai szakaszával egyidős műhely produktumainak kell tartani táljainkat. 265 Formánkhoz legközelebb álló példányt az egyik stridói halomsírból ismerjük, de ez szürkésfekete bevonatú és fogas díszű (II. sz. közepe). 266 Egy arrabonai un. pannóniai szürke tál hasonlóan profiláltabb vállú, de ez is szürke bevonatú és fogas díszű. 267 Szőnyi E. értékelése szerint ezt a sigillata formát Dél- és Kelet-Galliában Traianus koráig gyártották, így a győri példányt a II. sz. első felére helyezi. 268 Egy másik, az edény belsejében kutya-alakú pecséttel, ugyancsak Győrből származó tálat Resatus korai szakaszával párhuzamosítottak, megjegyezve, hogy feltehetőleg egy Győrhöz közeleső műhely terméke. 269 Mócsy A. három levélbélyeges, de más formájú, savariai tál kapcsán felveti, hogy Pannónia nyugati és keleti részén önállóan alakult ki a benyomott díszítés és formáikat attól a területtől kölcsönözték, amellyel szorosabb kapcsolatban álltak. 270 Kelet-Pannonia szürke táljai általában fiatalabbak táljainknál. 271 Ha a 61/5. és az 1/6. tál belsejében levő levélbélyeg formáját nézzük, akkor hasonlót találunk Resatus levélbélyegei között, 272 de ez csupán annyit je^ lenthet, hogy nagyjából azonos korúak. Táljaink II. század elejére történő keltezését az is megerősíti, hogy vöröses mázuk jobban igyekezett még utánozni az eredeti mintát. Külön csoportot alkotnak azok a kis talpas tálak, amelyek alig ívelő, cilindrikus testtel, élesen levágott aljjal, árkolt peremmel rendelkeznek (1/3, 1/4, 1/5, 44/6, 53/3. mellékletek). Ezek közül két példány belsejében levélbéilyeg is van, az egyiken kettős (53/3.), a másikon négyes bélyeg (1/4.) Ezekhez hasonló formájú, de csak profilált aljjal ellátott tálak is kerültek elő (62/2, 62/5—6. mellékletek), valamint olyan talpas tálak, amelyeken a has lágyprofilú, vízszintes-széles pereműk van (44/2, 62/3—4, 62/7. mellékletek). Legtöbb példányon, a belsejében, vagy peremén finom fogas dísz fut körbe. A tálak, köztük a Dr. 37 formát utánzók is, feltűnő módon csak bizonyos sírokból kerültek felszínre (1, 44, 53, 61, 62. sírok), szinte azonos készletet alkotva. Valószínűleg nem tévedünk, ha ezeket a sigillatákat utánzó tálakat egy műhelyből származtatjuk, amelyik gyakran levélbélyeggel látta el gyártmányainak bel205 Mócsy 1954, 187—188. 2íi6 Bónis 1962, V. t. 2., 4. ábra 4. Ehhez hasonlóan példányaink is inkább a Dr. 29 és 37 forma közötti átmenet. 267 Szőnyi 1973, XIII. t. 1. 208 Szőnyi 1973, 35—36. 2e<J Szőnyi 1976, 27, XI. t. 3. 270 Mócsy 1954, 187—188, 6. kép 26/5, 8. kép 36/1, 12. kép 56/5. — Plesnicar—Gec, T.XXXIX. 6. 271 Burger, 2. kép 5/1, — Póczy, Intercisa II. 126, Taf. XII. 13. — Póczy 1956, 125, Abb. 10.1—2. — Gabler 1977, 166, 11. kép. 1. — Nagy L., Budapest története I. 243, 257, XLII. t., L. t. 1—2. — Bónis 1947, I. t. 1. (korábbi darab) — Gabler D., Importált reliefdíszű sigülaták és pannóniai utánzataik. AÉ. 103/1976/50. —A. Mócsy, Pannónia— Forschung. Acta Arch Hung 29/1977/385. — Römische— Forschungen in Zalalövő 1975: Acta Arch Hung 29/1977/Abb. 54.24., Acta Arch Hung 30/!978/Abb.79. más jellegűek. 272 Nagy L., Budapest tört. I. 4. kép 3. sor 2.
