Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

III.A kelta temető • értékelése

együtt kupacba rakott fémmellékleteken textília maradványai voltak. Tehát a textíliák semmiképpen sem származhattak a máglyáról, hisz akkor elégtek volna, inkább arra kell gondolnunk, hogy textilbe — ami végső soron lehetett a halott ruhája is — csavarva rakták az összeszedett csontszilánkokat a i'émmellékletekkel együtt a sírgödörbe. Véleményünk szerint egy egyszerű, a mai zsákvászonhoz hasonló anyagú textildarabot használtak fel erre a célra és nem a ruhába helyezték el az összegyűjtött csontszilánkokat, fémmellékleteket. A ruha díszítésére és használatára szolgáló fibulák a legtöbb esetben átégtek a máglyán, így feltételezhetjük, hogy a halottat felöltöztetve és felékszerezve fektették a máglyára. A kelta temető 8 sírjában találtunk ételmellékleteket (7., 8., 10., 13., 14., 18.. 22., 32. sírok), amelyeket kivétel nélkül, vagy sertés, vagy tyúk csontjai jeleztek. Néhány esetben az állat, vagy állatok kis részét rakták csupán a sírba (7., 13., 14., 18., 22. sírok), de előfordult az is, hogy a teljes tyúk került a sírgödörbe (8., 10., 14.. 32. sírok). Három sírban a tálból került felszínre a sertés törzsrésze (7. sír), vagy a teljes tyúk csontváza (10., 32. sírok). Két sírban fordult elő gyantaszerű anyag (7., 22. sírok). Ezek sírbakerülését többféleképpen lehet magyarázni: 1., A máglyában fenyőfák is voltak, ezek összeolvadt gyantája került a sírba. 2., A halott hamvasztásakor tudatosan szórták a máglyára a fenyőgyantát, a halott égetésekor keletkezett kellemetlen szag enyhítésére. 3., Borostyán összeégett darabjai a gyantaszerű anyagok. Véleményünk szerint a második variáció a lehetséges. Az első feltételezés ellen az szól, hogy a kelta temető sírjaiban többször kellett volna találkoznunk gyantaszerű anyaggal, amennyiben a máglya fenyőfából is állott volna. A harmadik feltételezést viszont azért tartjuk irreálisnak, mivel az aránylag most már jól kutatott Délnyugat-Dunántúl késő vaskori anyagában nem ismerünk borostyánból készült tárgyakat. A kelta sírok jelölésének bizonyítására közvetlen és közvetett adataink vannak. A 32. sír (9. kép), feltárásánál facölöpre utaló nyomot figyelhettünk meg a sírgödör közepén. A közvetett adat pedig az, hogy a római sírok egyetlen egy esetben sem bolygatták meg a kelta sírokat, vagyis valamilyen formában még a római korban is megfigyelhetők voltak a kelta sírok. A római korban is meglévő kelta jelölést inkább kisebb sírhalmok formájában kell elképzelnünk, mivel valószínűtlen, hogy a facölöpök, kb. 200 évig — a kelta temető használatának vége és a római temető használatának kezdete közötti idő — bolygatatlanul álltak volna. A kis méretű sírhalmokra abból következtethetünk, hogy a kelta sírok legtöbb esetben nagyon közel helyezkedtek el egymáshoz. A kelta és a római temető viszonyára a későbbiekben még viszszatérünk. A kelta temető feltárásakor két hamvasztó helyet figyelhettünk meg. Az „A" hamvasztó helyet a temetőn belül, a 22. sírnál találtuk meg, míg a „B" hamvasztóhely a temetőn kívül, attól nyugatra helyezkedett el. Mindkét hamvasztóhely csak egy, vagy legfeljebb néhány halott elégetésére utalt. Mégegyszer külön ki kell térnünk az „A" hamvasztóhely és a 22. sír viszonyára. A 22. sír idősebb, mint a hamvasztóhely; a hamvasztóhely átégett alja bolygatatlanul folytatódott a 22. sír déli részén is. Ez a tény viszont bizonyos ellentmondást jelent azzal kapcsolatban, amit a sírok jelölésének kérdésénél el-