Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

Bevezető

ő kérdezett: Hát ezt tudja? — s kezdte. Gyötrelmes munka volt a más faluban gyűjtött dalaim, valamint a különböző könyvekből vett dalok kikérdezése. Nem egyszer minden tizedikre vagy huszadikra mondott igent, és néhányat csak sok-sok kísérlet után tudott elfogadható formában visszaadni. A másik kérdezési formám az volt, amikor a dalok dallamát dúdoltam. Az ismerős dalokat így is felismerte, és szöveggel folytatta. Ha nem ismerte fel dallam után, akkor a szöveget is hozzákapcsoltam, s énekeltem. Itt fordult elő néhányszor, hogy a dúdolásnál még azt mondta, nem ismerem, s mikor a szöveggel együtt hallotta, már be is kapcsolódott az énekbe. Persze nem a felszínen levő dalokra kell itt gondolni. Igyekeztem minden dalát felgyűjteni. Saját dal- és szöveggyűjteményemen kívül különféle dalos- és nótáskönyvek, ima- és iskoláskönyvek, valamint a rádióban és a televízióban hallott dalok felsorolása következett, E munka során mintegy négy és fél ezer dallam, s ennek körülbelül tízezer versszaka került elő. A népdalok mellé nóták, gyermek- és szokásdalok, a fogságban tanult orosz nyelvű dalok, a vásári árusok, koldusok és egyéb falujárók dalai, kiáltásai, valamint az állatokat hívó dallamos kiáltások is bekerültek a gyűjteménybe. Lehetett volna folytatni a lakodalmi hujjintásokkal (kurjantásokkal), báli. utcai bekiáltásokkal, kiolvasókkal, családtagok és más személyek megszólításával és így tovább visszavezetve a beszédritmusig, de itt lezártam a sort. A teljességre való törekvésem mellett is előfordul bizonyosan olyan dallam, ami mégis kimaradt. Élete utolsó heteiben már — a korábban ismertnek jelzett dalcímek, szövegek alapján — Gyula fia énekli a gyermekmondókákat, a vásári kikiáltásokat stb, s a kimaradt dalokat. A szöveges ismertetés nem teljes, talán nem is kell több ismertető, társadalmi kép egy zenei monográfiában. Az egyes területekről adott ismertető — úgy érzem — általános képet ad e csendes kis zalai falu múltjáról, életéről, lakóiról, a Szili családról, Jancsi bácsiról; a század eleji életről, majd utalásokkal a jelenről. A gyűjtést a hatvanas évektől magnetofonnal végeztem. Addig sajnos sokszor olyan gyenge minőségű szalagokhoz jutottam, hogy emulziós részük porrá vált, s így a szalag használhatatlan lett. 1971-től a saját URAN típusú gépemmel, a lenti Művelődési Központ NATIONAL típusú gépével vettem szalagra, majd a fenti intézmény SANYO és a gimnázium PHILIPS típusú kazettás gépével dolgoztam attól függően, mikor milyen szalagom volt üres, illetőleg mikor melyik gép volt szabad. Hivatalos támogatást nem kaptam, s ilyen nagy mennyiségű munkához új szalagokat, kazettákat vásárolni nem tudtam. így a felvételek lejegyzése után újra és újra vettem ugyanazokra a szalagokra az anyagot. Két orsó szalag és öt kazetta őrzi Jancsi bácsi hangját, dalait, élettörténetét. Felvetődhet a kérdés, honnan az ötlet e téma feldolgozásához. Kodály Zoltán ,.A magyar népzene" című összefoglaló tanulmányában nyomatékosan szól a monográfiák szükségességéről (7. lap). Növendékeit szóban is mélyfúró-kutatásokra, különböző szempontú monografikus munkákra serkentelte. A negyvenes években Vargyas Lajos, Járdányi Pál, az ötvenes években Halmos István készítette el egy-egy felvidéki, közép-erdélyi, illetőleg szatmári magyar község