Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

Jancsi bácsit a virilisták közé' hívták be bizottmányi tagnak. Ezek a nagyobb adófizetők közül kerültek ki. A bíró a község ügyes-bajos dolgait a virilistákkal beszélte meg, és a falubelieknek nem kellett minden kis ügy miatt a bíróhoz fordulniuk, ezek is el tudták intézni. A LAKOSSÁG RÉTEGEI A falu vezető emberének a bírót meg a tanítót tartották, ugyanis pap és jegyző nem volt Hernyéken. Hát ezeket a feletteseket tiszteletbe köllött tartani. A tanittóra ugy néztünk, mint az istenre. Ö vót a faluba az egyedüli tanút embër. A birót mëg a főd emet'è föl. Maga nëm ismerte az öreg Tót Imrét. Ollan furcsán beszel. Az is sokáig biró vót. Aszonta az apámnak: Tudzsa miko én Hërnyikbe dzsjüttem, ëgy tehenem vót mëg ëgy üszőborgyu.. . Ollan buta embër vót, hom még a pénzét së ismerte mëg. A felesége irányította. Ha ékítitek a kocsmába mëg a sujsztërho, az ëggyik kezébe az ëggyik hétre való pénzt tëtte, a másik kezébe a másik helre valót, és odáig mondogatta: ez a sujsztëré, em mëg a kocsmárosé. Szokták tüte kérdezni: Imre bácsi, hány éves? Az ebadta, mint az öreg Pap Balázs — az én nagyapám. Am mëg mennyi? Az ebadta, mint a Ferenc Jóska. Később jött már olyan rendelkezés, hogy írástudatlan és vagyontalan ember nem lehet bíró. A falu nagy része földműveléssel foglalkozott. Rajtuk kívül egy cipész, egy kovács és egy gerencsér volt a faluban, de ezek mind gazdálkodtak is. Szegényesen éltek. A cipész hetente, kéthetente vállára vette a batyut, és járt faluról falura, szedte össze a rossz lábbeliket. Otthon megjavította, és utána vitte vissza. Később, amikor már kerékpár is volt, még Zalaegerszegre is eljárt munka után. A gerencsér is szekéren vitte termékeit messze területekre. A ko.vács patkolt, szekeret vasalt, ekét, boronát készített. Érdekes mondás járta, hogy a gyári eke tönkreteszi a földet. Még az ötvenes években is sokan a helyi kováccsal készíttették az ekét, és kifizettek érte nyolcszázötven forintot, holott a bolti eke ötszázharminc forintba került. Többen foglalkoztak a faluban régen szeny ég etessél. Ránk szakad az erdő — szokták mondani, s a fa értékesítésének egyik módját, az égetést választották foglalkozásnak. Molnár Lajos apja, Bundics Ádám, Bundics Bálint, Takács Mihály, Baksa István, Pap Ferenc apja, Gálos Albert rendszeresen égettek a század elején. Volt, akitől itt helyben felvásárolták a szekéren idejövő távoli kereskedők, kovácsok. Sokat vittek el Alsólendvára, a környékbeliek meg egyegy zsákkal vittek a vasalóba parázsnak. Tragédia is történt a szeny égetőben. Csók János is égetett, és egyszer belecsúszott a tűzbe. Több helyen égési sebeket kapott, és a lába be sem gyógyult. Bundics Ádám kunyhójában meg az ortaházi Vajmi Imre megfagyott. Lakatosoknál volt vendéghívóban, ahol kínálgatták is annak rendje és módja szerint, és éjszaka a nagy hóban a mezőn keresztül akart hazamenni. Az erdő szélén ráakadt a gunyhóra, bement a szenyházba, ebbe a deszkából elkerített bódéba, és elaludt. Reggelre megfagyott. Többen foglalkoztak a faluban fuvarozással. Alkalmi munkát is vállaltak az erdőn, napszámba jártak stb.