Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

IV. Dallampéldatár

Moderato 1974. Ki a töm-löc fe - ne - ké - be mëg-hal-ni kész. 2. Elitélték sorba mind a tizenhármat, Szőttek, fontak a nyakukba szörnyű vádat. Elnevezték fölségsértő pártütőknek, Kik a magyar szabadságér harcra keltek. 3. Uram fia az ítélet akasztófa, Mintha gyáva útonállók lettek vóna. Mintha méltók së vónának ëgy lövésre, Katonai férfiakhoz illendően. 4. Ki is jöttek vérző szívvel valahányan. Elbúcsúztak ëgy-két szóval katonássan. Gyerünk pajtás az Istenhez föl az égbe, Hadd fordítsa szemeit a magyar népre. 5. Damjanicsot hagyták végső vértanúnak, Mer ő mindig előtte járt a csatának. Kegyetlenül haragszik rá minden német, Számtalanszor porig verte őkelméket . 6. Ott áll köztük mankójára támaszkodva, Mint ëgy dülőfélbe álló templom tornya. A németek buta képpel bámulának, Hogy bátran mond jó éjszakát a világnak. 7. Sürög-forog már a hóhér a kötéllel, Számolni ëgy magyar hősnek életével. De Damjanics igy kiált föl nyugalmába, Vigyázz fattyú, föl në borzold a szakállam. 8. Aradi vár, aradi vár halál völgye, Hires magyar hősöknek a temetője. Viruljanak környékére sirvirágok. Felejthetetlen lëgyën az ö haláluk.