Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

6. Csanak. Soós Lajos faragása Volt olyan család Hernyéken, ahol megtiltották, hogy nem mehet a fiatalember a boroskamrába. Maguknál nem tartottak attól a szülők, hogy lopnak a gabonából, megisszák a bort, a pálinkát? Nëm vót illen. Mindenki bejárhatott mindenhová, nëm zártak előliünk semmit. A husi a mama adta ki, de ha kértünk, adott. Borunk vót itthon, de én nem ittam. Vót ugy, hogy hárman ementünk kaszáni a csömödéri rétre, és vüttünk ëgy liter bort. Fé nap is ott vótunk, de még hoztunk is haza a borbu. Ki vigyázott a család erkölcsére? A mama. A lányt főként az anyja kordázta. Ha bálba ment, ment ö is velë, ha fiúval látta, kioktatta, figyelmeztette. Minket mindkét szülő oktatott. Ha menyecske vót a házná, annak is példázgatolt a mama, de azér má a férje vót a felelős. A káromkodás së vót divatba nálunk. Idesapám legnagyobb mondása az szokott lënni: A Krisztussá nincs az anyádnak! Ekko má mérges vót. Nálunk nëm káromkodott ëggyik szülő së, mi nëm hallottuk, igy mi së káromkodtunk. Nézeteltérések nem akadtak? Amig ének az öregek, azok összetartják a gyerekeket. Mëg a birtok. A szülő szavára sokat adlak a gyerekek. Nálunk rend vót. kijöttünk cgymússe. Persze volt olyan család, hogy semmibe se vették a szülő szavát, de az olyan szülő volt, hogy azt érdemelte. Csendes, nyugodt család vót a mienk, a gyerekek is illenek vótak. A faluban sem voltak rossz gyerekek. A szülőknek fejet kellett hajtani.