Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

bëckén. Pákán vót az esküvőnk, odavüttem a feleségemet a Szili-házba. Együtt vót a lakodalmunk Reszkáéval. Őt vüttek éjfélbe, mi mëg mentünk .éjfél után oda a lakodalmas házho. Pista fiam ezerkilencszázhuszonkettöbe szülelett, ö mast Bázakerettyén él családjával. Olajos lëtt. Mariska huszonnégybe született. Ő a faluba kerűt férhö, de megözvegyűt, férje a fronton hat mëg, utánna a Pintér Béla vëttë el. Mast Egerbe ének. Gyula a harmadik, velë maradtunk, ő maradt itthon. Két lánya van, Marika mëg Gizike. Huszonkilencbe mëg harmincegybe is született ëgy gyerekünk, de meghat mind a kettő kiskorába. Jenő fiam ezerkilencszázharminckilencbe született. Az általános után az olajipari tëknikumba kerűt. Ëgy évet letöltött jó eredménnyé, de a másik évbe megemelkedett a tandijj, aztá akko vótak azok a komisz évek, nëm bírtuk a füzetest. Mondtuk a gyereknek, mi legyen. Belátta, itthon maradt. Itt Doboskerten dógozott ëgy ideig. Kőműves tanulókat toboroztak, jelentkezett, de nëm felet mëg, magassabb vót a vérnyomása a kelleiéné. Jelentkezett a parkettásokho a Kovács Ernővé. Fövették, és Pestre kerűtek. Itt is értë a halál szëgin gyereket ötvenhatba. Aszonták, a füzetesééi' indút harmadmagáve, lakótársaival, aztá az utcán égy lövedék lecsapta fél fejét. Ezt soha nëm tudom efelejteni. Jó gyerek vót. Anyám haláláig a birtok a pa,pa nevén vót. Harminchétbe hat mëg anyánk, elölte bontottuk mëg a birtokot. A falubu kikerűt testvéreket kifüzettük, hárman maradtunk a faluba, mi mëg elosztoztunk a tizenöt hód körüli fődön. Ezënkivü vót még vagy négy hód rétenk a csömödéri réten, három kishód erdőnk, ami hét heten vót. Legelőnek mondtuk csak, pedig erdő vót, mer valamiko legelő vót. A jussút öt hód fődemhe vettem még vagy három és fé hódat apránként. Laci öcsémmé maradtunk ëgy házba, mëg az öregek. Megértettük egymást. Miko fölosztottuk a fődet, atíu fogva külön gazdálkodtunk, de mindenbe segítettünk egymásnak. Nagyobb munkákat eggyüit végeztük, betakarittás, képezés, vagy ha sürgős munkája vót valamellikünknek, akko összefogtunk. A második világháborúba is részt vettem. A fronton nëm, de negyven, negyvenegybe bevonútattak. Egerszegen vótam. Bántott is, hogy én ötven évessen, egy háborút má megjárva katonának köll mennem, miko ëgy-két uri házná mëg otthon sütkérezik a fiatal. Hasznositíani is tudtam az orosz tudásomat a mastani háború alatt. Odagyüttek hozzánk a környékbeliek., menedéket láttak bennem, az orosz tudásomba. Még az ágy alatt is vótak falubeliek. Hítak a faluba ide-oda. Az ëggyik éjje meg dörömbűnek ám. A konyhába mindig égëtt a lámpa, jó lehajtottuk, és csak pislogott. Fökelek, föhajlom a lámpát, és kinyittom az ajtót. Három orosz áll az ajtóba. Én szólalok mëg elösszö oroszu. Mondom nekik, hogy beszélgessünk. Morrantott a liiyinánd, és mondta a társainak, menjünk, mast nëm beszélgetünk. Később miko emënt a front, hozzánk is kerül kvartéira ëgy ezredes, égy pucérgya, ëgy lovásza mëg ëgy sofőrgyö. Ezekké sokat beszélgettünk, újra fölelevenítettem a nyelvet. Ja emberek vótak ezëk. Az ëggyik az első háborúba is szógált. Apám ezerkilencszáznegyvcnhétbe hat mëg. Szomorú, nyomorúságos évek következtek a hítboru után. Gyula fiam is elkényszerűt hazuru. Emënt az olajosokho, mer nëm vót semmibü bevétel, nëm vót pénz. Lovásziba járt kerékpáron, gyalog, amillen idő vót. Ha hazagyütl, vagy nappa itthon vót, akko mëg itthon segített. Valamennyire hehe vergődtünk, amiko megzavarta életünket a