Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Vándor László: A lenti vár

A XVII. század végére datálható északi épületszárnynak az udvari falán égy az eredeti natúr színű falfelületre festett vörös falfestéstöredéket találtunk. Ebből egy szarvasagancs és a szarvas fejének kis darabja maradt meg. A régészeti feltárás eredményei (I. tábla) A munka 1976-ban a legyező alakú külső várnak a nyugati oldalán, a várárkon átvezető palánkfal feltárásával kezdődött. Ez a fal 34 méter hosszan, átlag 5 méter szélességben, 7 sorosan levert cölöpökből állt, gerincvonalát a belülről számított 2. sorban 5,5 méterenként levert négyzet alakú főtartók alkották. A cölöpöket a mocsártalaj meglehetősen jól konzerválta. Ugyanekkor sikerült megállapítani a keleti palánkfal nyomvonalát is. Az 1977. évi ásatási periódusban az álló épület körül szintkutatást végeztünk, majd kis szakaszon átvágtuk a külső és belső várat összekötő töltést, amely cölöpalapozásra helyezett, gerendarácsra épült. Ugyanekkor kutatóárokkal sikerült megtalálnunk a század elején elbontott igen nagy méretű kaputornyot is. Az 1978. évi ásatási szezonban nyolc szelvényt tártunk fel. A 78/1. szelvényt az 1977. évi kutatóárokra alapozva a kaputorony nyugati felére nyitottuk (III. tábla). Megállapítottuk a torony É—D irányú szélességét, ami 16 méter volt. Az alapfalak szélessége a déli (külső) fronton 3,2 méter, a nyugati oldalon 2,7 méter. A torony teljes egészében téglából épült, de csak a külső falszövetek voltak szabályosan falázottak, a falak belseje öntött technikával készült, azaz a habarcsba kevert téglatörmelékkel volt kitöltve, amit rétegenként elegyengettek. A torony nyugati oldalának második harmadában a falat mintegy 2,5 m-rel beugratták. Ez a beugratás szerepel a 185. számú alaprajzon is, de a rajz szerint a keleti oldalon nem ismétlődik meg. A beszögelést később elfalazták egy L alakú fallal, azaz a nyugati falat kiegyenesítették. Erre a XVIII. század előtt nem kerülhetett sor. A torony nyugati oldalán (kívül) két, közel egyidős járószintet találtunk. A torony déli homlokzata már a várárokra nézett, annyira, hogy benne állt a várárok vizében. Ezt a falon mintegy 1 méter magasságban látszó kifagyás jelezte. A falat a mellé függőlegesen levert pallók és cölöpök biztosították. A kapubástya déli frontja előtt 4 m-re, sűrűn egymás mellé vert cölöpökből álló kerítés húzódott a várárokban. A 78/1. szelvénynek a keleti oldalán a várárokban éppen elértük a kapuhoz vezető híd szélső cölöpjeit (4. kép). A torony belsejében, annak nyugati szélén a falbeugrástól 65 cm-re keletre egy 1,9X1,9 m-es pillért találtunk. A belső rész feltárása nem fejeződött be, de eltérő falazástechnikája alapján a pillér nem egykorú a torony falával. Helye alapján sem kapcsolható össze az első — törtvonalú — toronyfallal, sem ahhoz való közelsége, sem a falsarokhoz való viszonya miatt. így elhelyezése is arra mutat, hogy a később átépített, szabályos négyszögűre kiegészített torony belsejét tagolta. A 7 8/2. szelvényt arra a helyre nyitottuk, ahol számításaink szerint a délnyugati sarokbástyának kellett egykor elhelyezkednie. A szelvény északkeleti sarkában igen nagy méretű (30—45 cm átmérőjű) cölöplyukak jelentkeztek, amelyeknek elrendeződése arra utal, hogy a bástya egyik sarkát alkották.