Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Valter Ilona: Árpád-kori kovácsműhely Csatáron

A feltárt jelenségek értékelésének megkönnyítésére elvégeztettük az ása­táson előkerült vastárgyak metallográfiai vizsgálatát. Ezt Jerzy Piaskowski (Krakkó. Lengyelország) készítette el. 5 A vizsgálatok céljára — a nagyon kevés számban előkerült vastárgy közül — négyet választottunk ki. Mind a négy a ,,J" jelű gödörből származik: egy vaskés (leltsz. 66. 1. 20.), egy nagyobb, isme­retlen rendeltetésű vastárgy töredéke (66. 1. 22.), egy sarkantyú töredéke (66. 1. 23.) és egy szög (66. 1. 24.). Az ásatáson előkerült többi vastárgy: a ,,B" gö­dörből származó két karika és szög, az „E" gödörben talált két vascsat rend­kívül rossz állapotuk miatt nem voltak alkalmasak vizsgálat céljára. A jó állapotban levő vaskés és vaskulcs szórvány anyag, és így nem nyújthat olyan pontos képet, mint az egy lelőhelyről származó, hitelesen feltárt négy vastárgy. A Jerzy Piaskowski által végzett vizsgálat tartalmazza a quantitativ és a qualitativ (spektroskopikus) kémiai analízist (I. tábla), és a metallográfiai vizs­gálatot. 6 A vastárgyak összetételéből Piaskowski csak a foszfor és nikkel tartalmat határozta meg. Hiányzik a vastárgyak karbon, mangán és szilícium tartalmá­nak számszerű kimutatása. A foszfortartalom alacsonynak mondható, csak az egyik tárgyé éri el a 0,1%-ot, a többi ez alatt van. Vastagh Gábor véleménye szerint a talált értékek olyan alacsonyak, hogy a foszfornak a vas keménysége emelésére gyakorolt hatása nem érvényesülhetett. Ugyancsak Vastagh Gábor hívta fel a figyelmemet a csatári tárgyak nik­keltartalmára. Véleménye szerint azt a vasnyersanyagot (vasbucát), amiből a nikkel tartalmú eszközöket készítették, valahonnan messziről kellett hozni. A Dunántúlon potenciálisan számbajöhető vasércelőfordulások (gyep vagy mo­csárércek), de esetleges — ugyan még nem talált, de elképzelhető — konkré­ciós előfordulások nikkelt nem tartalmaznak. Az ismert, a Dunántúlhoz tartozó, geológiailag régebbi, komolyabb ércelőfordulások (Zengővárkony, Burgenland) sem tartalmaznak nikkelt. Nincsen nikkel a történelmi Felső-Magyarország vasérceiben sem, még a dobsinaiakban sem, ahol pedig a XIX. században folyt némi nikkelérc-bányászat. így a csatári tárgyak nikkeltartalmának eredete rej­télyesnek mondható. 7 A tárgyak metallográfiai vizsgálatának részletes ismertetése: kés (lt. sz. 66. 1. 20.) felületén elég mélyre húzódó szenítést mutatott. Le­hetséges, hogy vasból kovácsolták és keményítés céljából szenítették. Az erő­sen szénült részekben tűstruktúra alakult ki, a gyengébben felszenült részek­ben pedig ferritstruktúra. Keményítés céljából a kést hőkezelésnek vetették alá, vízben edzették. vastárgy (lt. sz. 66. 1. 22.) különböző széntartalmú részek voltak megfigyel­hetők benne. Az erősen felszenült (0,05—0,2% C) ferrit-perlit szerkezetű réte­5 A vizsgálatok anyagi fedezetét a Göcseji Múzeum biztosította, melyért ezúttal is köszönetet mondok Németh József múzeumigazgatónak. 6 Jerzy Piaskowski: Csatárról (Zala megye) származó vastárgyak metallográfiai vizsgálata. Kézirat a zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattárában. Kiadása előké­^ születőén az Acta Archeológicában. 7 Vastagh Gábor: Lektori vélemény Valter Ilona , Árpád-kori kovácsműhely Csatá­ron" című dolgozatáról. Kézirat.

Next

/
Thumbnails
Contents