Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Lendvay Béla: Mezőgazdasági szakkörök működése a zalaegerszegi járásban(1959—1973)
kaptak. Ilyen megjelölt egyéni feladatokkal látták el a szakkör tagjait, pl. a kukoricában, vagy a búzában a gyomok, a kórokozók, vagy a kártevők megfigyelése, egyes kultúráknál az állománysűrűség megállapítása, az esős napok számának megfigyelése, egyes növények érési idejének regisztrálása. Az alsónemesapáti mezőgazdasági szakkör 1966. évi naplójában az alábbi feljegyzéseket találhatjuk az egyéni feladatok kiadásáról; Jagosits János feladata az egyes kukoricafajták fejlődésének megfigyelése, Kovács Károly feladata a tőszám és a csövesedési erély feljegyzése, Molnár György feladata az érési idő regisztrálása, Jagosics Gyula feladata a növényi betegségek, kártevők megjelenésének figyelése, Horváth Jenő feladata a gyomosodás mértékének számbavétele, Kiss Béláné feladata betakarítás után a melléktermékek mennyiségének megállapítása stb. Az ilyen egyéni feladatok kiadásával a szakköri tagok megoldották az egyes jelenségek tudatos megfigyelését. Ezzel a téli foglalkozások egy-egy elméleti témájához élményanyagot is gyűjtöttek, amely a vitakészségüket fejlesztette. Az egyéni feladatok rendszeres helyszíni teljesítését a szakkörök társadalmi vezetése ellenőrizte. A zalaegerszegi járásban kialakult gyakorlatban, a szakkörvezetőn kívül társadalmi tisztségviselők is komoly szerepet vállaltak a szakkörök vezetésében. Bagodvitenyéden pl. Sipos Péter tsz-elnök töltötte be a szakkör elnöki tisztségét, Fekete Imre főagronómus, a szakkör titkári, Zsiga Gáspár könyvelő, a szakkör pénztárosi, Devecser Lajos brigádvezető, a szakkör jegyzőkönyvvezetői teendőit látta el. A szakköri társadalmi vezetőségek megválasztására minden évben sor került. A bagodvitenyédi mezőgazdasági szakkör 1964. január 22-i jegyzőkönyvében szerepelteti is külön napirendi pontként a vezetőségválasztást. A szakkör napirendi pontjai jegyzőkönyv szerint ezek voltak: 1. Beszámoló az 1963. évi szakköri kisparcellás kísérletek eredményeiről. 2. A szakkör vezetőségének megválasztása. 3. Társalgás. A zalaegerszegi járásban általánossá vált, hogy a szakkörök vezetőségeit a szakköri tagság választotta. A demokratikus úton történő szakköri vezetőségválasztás lehetővé tette azt, hogy a tagság magáévá tegye a szakkör célkitűzéseit és vállaljon konkrét feladatokat a szakköri munkából. A szakkörök egyik célkitűzése az volt, hogy a tagok megszeressék a szakkönyveket, forgassák, tanulmányozzák azokat. Ezt a célt úgy érték el, hogy a szakkörvezetők ismerve a tagok szakmai érdeklődési körét, a téli időszakra egy-két szakkönyvet adtak ki minden tagnak olvasásra és egy bizonyos idő után a könyv rövid tartalmából a tagok szakköri üléseken számoltak be. Szívesen is tették ezt, mert ezzel szereplési vágyaikat is kielégíthették. Az alsónemesapáti mezőgazdasági szakkörnél az 1967. május 5-én a szakköri foglalkozásról készült jegyzőkönyv szerint a szakköri összejövetelen három napirend szerepelt:
