Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Lendvay Béla: Mezőgazdasági szakkörök működése a zalaegerszegi járásban(1959—1973)

A járásban az átszervezés kezdeti időszakában a termelőszövetkezeteknek csak egyharmadában volt egyetemi, főiskolai végzettségű szakember. Ezért is célszerűnek látszott az, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági szakköröket is elsődlegesen a termelés szolgálatába állítsák, ami a termelőszövetkezetek megszilárdítását is elősegítette. A szakkörök saját munkaterveik alapján végezték tevékenységüket. Igen sokszínű, sokoldalú szakköri élet alakult ki a zalaegerszegi járásban. A szakkörök különböző foglalkozásokat és rendezvényeket, határszemléket, tapasztalatcseréket tartottak. Általában a szakköri összejöveteleken az alábbi foglalkozási formák alakultak ki: — vitával egybekötött előadások, — szakmai filmek bemutatása és értékelése, — közös határszemlék és kísérleti bemutatók, — tapasztalatcserék, tanulmányutak, — a termelőszövetkezetek és a szakkör tevékenységének évenkénti elemzése, — könyv és szakfolyóiratok ismertetése, — egyéni feladatok kiadása, (szakköri tagok beszámolói stb.). Az utókor számára is hozzáférhető írásos bizonyítékok alapján a következő szakköri foglalkozási módszereket és azok eredményeit mutatom be részletesebben. A) A szakköri kísérletezés A tudományos eredményeknek a gyakorlatba való átültetését a szakkör kísérleti, bemutató munkáján keresztül tudta megvalósítani. A szakköri kísérletek segítségével a kutatási eredmények üzemen belüli alkalmazhatóságát bizonyították. Különösen a kisparcellás kísérletek voltak alkalmasak bizonyításra, ahol egymás mellett több kezelést, kísérleti eljárást könnyen át lehetett tekinteni. A szakköri kísérletek célja nem új kutatási eredmények produkálása volt — ez a kutató intézetek feladatkörébe tartozott — hanem a nagyüzemi alkalmazásra megérett, és a tsz gazdálkodását elősegítő tudományos eredmények kipróbálása, bemutatása és meghonosítása. A szakköri kísérletek céljára a termelőszövetkezetek külön kísérleti teret jelöltek ki. Általában ügyeltek arra, hogy a kisparcellás kísérletek helye lehetőleg központi fekvésben, forgalmas út mellett legyen, hogy minél többen láthassák. Alsónemesapátiban 2,5, Bagodvitenyéden 5,—, Felsőbagodon 3,—, Nagykutason 1,5, Nagypáliban 3,5, Hottón 1,—, Ságodon 1,5, Egervárott 0,5 kh-at jelöltek ki a termelőszövetkezetek területéből kísérleti célra. Kísérleteik azokat a legfontosabb módszereket ölelték fel, amelyek a tsz gazdálkodásában problémaként jelentkeztek, amelyek bevezetésének szükségességét a tsz egész tagsága előtt látható módon kellett bizonyítani.