Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Gódor Győző: A közép-zalai dombság felszínfejlődési problémái. I. Ameridionális völgyek múltbeli és jelenkori fejlődése
Ugyanis addig, amíg az Ös-Duna nem tudott lefolyni a Móri-árkon át, vagy amíg a Visegrádi-szorost nem törte át, a kisalföldi beltó legkézenfekvőbb lefolyása az É—D irányú lefolyás lehetett. Az előbb említett két kérdésre kielégítő választ csak akkor lehet adni, ha részleteiben megvizsgáljuk a folyóvízi felszínfejlődést és a jelenséget beillesztjük a földfelszíni formák Kádár László által kidolgozott rendszerébe. Tudjuk, hogy a görgetett hordalék a meder fenekén a legrövidebb lejtőn gördül le, miközben a meder legmélyebb részeit keresi. A mederben a hordalék a sodorvonalban egyenes irányba fut le. így a völgyoldalak egyformán meredek, egyenes lejtők lesznek. A völgy keresztmetszete szimmetrikusan V alakúra formálódik. Ismert, hogy a víz sebessége általában a partoktól a meder közepe felé növekedik, egészen a sodorvonalig, és ez a meder közepén helyezkedik el, ha csak valami ok el nem téríti onnan. Denudációs állapotban a meder és vele együtt a völgy állandóan mélyül. A meder és a völgy egyenes, keresztmetszete pedig szimmetrikus. Megváltozik azonban a helyzet, ha a denudáció mellett az akkumuláció is megjelenik, vagyis a völgy variációs (változékony) állapotba kerül. A változás eredményeként a mederben keletkező teknő alakú üstök mögött parabolára emlékeztető zátony halmozódik fel. Túlnyomó akkumuláció esetén a feltöltés oly mérvű már, hogy a víz a zátony fölött kiszorul a mederből. A zátony gerincén elágazik, és annak külső lejtőjén lefutva új, az előbbinél megfelelően keskenyebb medreket szánt a felszínbe. A parabolikus zátony tehát végeredményben az egyenes meder villás elágazásához vezet. 10 Térjünk azonban vissza a meridionális völgyekhez. A pleisztocén beköszöntésével megváltozott a Kárpát-medencébe érkező folyók hordalékának minősége. Az Alpok folyói főleg kavicsot, a Duna területünkön kizárólag homokot szállított. A pleisztocén elején a hegységi szakaszukból kilépő vízfolyások kavicsból, a Duna homokból hordalékkúpot építettek a levantei üledékek tetejére. Mindaddig, amíg a Dráva-síkságon megvolt a beltó maradványa, az erózióbázist ennek a tükre jelentette a Duna és valamennyi többi folyó számára. A dunai hordalékkúpok esése igen csekély volt, így a víz sebessége is olyan kicsiny, hogy a homokot is csak görgetve tudta szállítani a medrében. Amikor tehát a Duna Zala és Somogy felé folyt, a kavics hátrahagyása után a homokot görgetett módon tovább szállítva széles, lapos hordalékkúpot épített ezen a tájon, majd hordalékkúpjába sekély egyenes völgyeket vágott. Megállapítható tehát, hogy a meridionális völgyek a görgetett hordalékszállítás klasszikus példáiként alakulhattak ki a pleisztocén korai időszakában 11 . Az eddigiekből az is kitűnik, mi az oka annak, hogy a völgyek Zalában még É—D irányúak, attól keletre azonban már ÉÉNy—DDK irányúak lesznek. Az így létrejött völgyek sorába kissé ÉÉK—DDNy-i iránnyal a korábban már említett Cserta-völgy is beilleszkedik. Hiányzik azonban még a válasz a völgy-aszimmetria kérdésére. Lovász György szerint a dombság általános morfológiai képét tekintve, a levantei időben lapos, enyhén hullámos felszín lehetett, melyre nyugat felől az Ös-Rába és az Ős-Mura hordalékkúpja terjeszkedett. A pannonvégi—levantei kiemelkedés a Zalai-dombság területén nem volt egyenletes. A Nyugat-Zalai-dombságnak az 10 Kádár László: Dinamikus geomorfológia. Debrecen, 1970. Egyetemi jegyzet. "Kádár László: A Magyar medence feltöltődése. Acta Geographica Debrecina, 1964.
