Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)
Értékesítés
tését." 110 Érdekességként említem meg — 1948. május 29-én gr. Batthyány Miklós kérelemmel fordult a képviselő testülethez, hogy vásár jog használatáért megfelelő bért állapítson meg részére. A képviselő testület 66. számú véghatározatában a következőket válaszolta: ,,A képviselőtestület nem állapít meg a kérelmezőnek bérletet, azt a Földigénylő Bizottság juttatta részére/' 111 Vásárra főleg szarvasmarhákat hajtottak. Lovat jóval kevesebbet kínáltak eladásra. Inkább csikókat. Disznót nem vásáron, hanem házaknál lehetett venni. A vásár hasonló volt a regényekben, novellákban megírt vásárokhoz. Sátrak álltak az utca mindkét oldalán a templomtól az alvégi keresztig. Valóságos ünnepek voltak ezek. Az iskolában szünetelt a tanítás. Lacikonyhák működtek, a csendőrök állandóan cirkáltak, az árusok hangos szóval kínálgatták portékájukat. Jó vásár után minden kocsma tele volt, és nem egy gazda ment üres kézzel haza, mert tehene árát elkuglizta, elmulatta. De mikor volt jó vásár? „Amikor megadták a tehén árát" — fogalmazta meg Tiszai Pál, aki szívesen adott vett — magyarul — kupeckedett. E témakörben legjobb adatközlőmként őt idézem. Elbeszéléséből kitűnnek az árak, falvak ahova a novaiak elhajtották eladni valójukat, s a vásár körülményei. „Vásárra gyalog mentünk, magunk mögött vezetve az állatokat. Jónéhány kilométert kellett megtenni, hogy idejében odaérjünk. Söjtör, Bak, Csesztreg, Lenti, Páka — ezek voltak azok a községek, ahova szarvasmarhákat vezettünk. Lovat Körmenden, Nagykanizsán, Zalaegerszegen igyekeztünk eladni." A marhahajtó utakat megyei határozat: 10686/1907. jkv. 1312 sz. szabályozta: „A novai járásban a lenti—novai útról Lentiszombathely felé elágazó s Csömödérre vivő út. a nova—baki útról Tárnokoroklánnál elágazó s Hencse— Tófej—Söjtör—Felsőhahót—Zalaszentbalázs—Bocska—Nemesszentmiklós— Korpavár érintésével a gelse—kanizsai útra torkoló útvonal. Az alsólendvai járás Bellatincz községből kiindulva Dobronak, Csesztreg, Pórszombat, Szilvágy községek érintésével Novába vivő úton. ezen útvonalból kiágazva, Turnischa. Lenti, Nova, Tárnokoroklán, Bak, Zalaszentmihály, Pacsa községek érintésével Keszthely irányába folytatódó és a keszthelyi—nagykanizsai útvonalba torkoló út." 112 Ezeket jelölte meg a határozat, de a vásárra menők nem mindig tartották be a szabályokat. Nován egy évben hatszor tartottak vásárt. Gergely, György, Sarlósboldogasszony. Nagyboldogasszony, Mihály, Karácsony napja előtti hétfő napokon. A templomtól délre az úton 3 sorban álltak a jószágok, majdnem a falu végéig értek a sorok. (A vásártér kijelölése után ez az állapot megszűnt.) Kupecek járkáltak, vizsgálgatták az eladni való állatokat. Segítettek „farokpénz" fejében megkötni az üzleteket. Tiszai Pál mindig szeretett állatokkal foglalkozni. Borjúkat, teheneket vett, feljavította, aztán eladta őket. A gazdasági helyzet nagyon befolyásolta az üzleteket. Így emlékezett vissza néhány nevezetesebb vásárlására: „1916-ban vettem egy ökröt, 750 koronát fizettem érte. 1917-ben 700 koronáért tudtam eladni. Nagy volt a szárazság, szénahiánnyal küszködtek a parasztok, jószágot 110 ZmL Képvt. jkv. 1917. okt. 20. m PFFN 112 Zalavármegye szabályrendeleteinek gyűjteménye, 1913.
