Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

Értékesítés

Szurokégetés és értékesítés az I. világháború előtt folyt, emléke: Szurkosszer, amint erről már írtam. Kár, hogy e hagyományt őrző utcanevet felcserélték az elég gyakori „Néphadsereg utca'' névvel a község vezetői. Szénégetés főleg a babati erdőrészen, s a csikóállás északi sarkán folyt. Nyomát, még ma is megtalálhatjuk néhány centiméternyire a föld alatt. Boksákban égették a szenet. Következőképpen készült a boksa. Középre leállítottak egy 15—18 centiméter átmérőjű ágfát. E köré rakták szorosan körbe kúp alakban a hasáb, vagy ágfát. Amikor elkészült a 3—5 méter átmérőjű „kupóc", akkor az egészet 10 centiméter vastagon befedték levelekkel, majd homokot tettek rá. A leállított fát körbeforgatták és kihúzták. A keletkezett lyukba gyantát szórtak, majd izzó szénport öntöttek rá. E műveletre azért volt szükség, hogy a fa alul gyulladjon be. Amikor láng jött ki a nyíláson, azt is befedték. Időközönként, hogy a tűz el ne aludjon vastagabb dróttal megdöfködték az oldalán. 10—15 napig égették, ügyelve arra, minél több ..gáz" maradjon a szénben, mert az volt a jó, amelyik gázt tartalmazott. Szenet falusi kovácsoknak, vagy kereskedőknek adtak el. Elég nehéz és komoly szakértelmet kívánó mesterség volt a szénégetés. Nem is sokan foglalkoztak vele. 1925-től, csak a helybeli kovács — Bánfi Sándor — égetett szenet saját részére a zuggói lapon. A módszert tőle tanulta Horváth Gyula a termelőszövetkezet jelenlegi kovácsa, akitől lejegyeztem a hallottakat. Háziszőttesek készítéséről már tettem említést. Amíg lent, kendert termeltek, addig szőttek is. Igaz nem eladásra, hanem a család számára. A felszabadulásig viselték szőttes alsóikat a parasztok. Terítők, törülközők, zsákok, abroszok, konyharuhák mind háziszőttesből készültek. A lentermelés megszűnésével, s az olcsóbb pamutáruk megjelenésével megszűnt a háziszövés. 1974-ben indult meg ismét Virágh Béla hetési üzemvezető szervezése nyomán 20 aszszonnyal. háziipari szövetkezet kezelésében. A szőttesek mintázására piros fonalat használtak göcseji motívumokat alkalmazva. Meg kell jegyezni, hogy a gazdag parasztok feleségei nem foglalkoztak szövéssel. Nekik tellett miből, készen megvenni a szükséges holmikat. 1938-ban írta Plánder Ferenc: ..Van Novának a két sorban legjobb ízléssel elrendezett 86 házai között tagos piacza, melyen előbb igen nevezetes marha vásárok tartattak, de miután utai a nemes Vármegye többszöri közhatározására is nem tsak ki nem javíttattak hanem végkép elhagyatva járhatatlanokká váltak ezen vásárok egészen megszűntek."

109 A falu fő utcája valóban alkalmas volt állatvásárok tartására. Később a sátrak kiszorították az állatokat az utcáról és akkor külön helyet jelöltek ki a temető mellett. Vásártérnek nevezték el a dombon fekvő füves részt, s ezt kerítették körül fakorláttal. Vásárok alkalmával helypénzt fizettek a grófnak azok, kik állatot hajtottak fel. Hogy mennyi volt a helypénz, az a gazdasági helyzettől függött. A árak emelkedésével nőtt a helypénz is. Bizonyítja ezt az 1917. október 20-án hozott képviselő testületi határozat. A gróf a gazdasági viszonyokra hivatkozva kérte a helypénz felemelését, a testület pedig döntött: „9. sz. Véghatározat. A képviselő-testület 1 db marháért 20 fillérről 30 fillérre, 1 db ló után 20 fillérről 30 fillérre emeli fel az uradalomnak a helypénz fizePlánder Ferenc Göcseinek esmérete; Tudományos Gyűjtemény, 1838. VI. kötet