Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)
A parasztság
ban megfizették a szépállású csikaját is. (Pl. Dorfinger István 1932-ben első osztályú tehenet 200 pengőért vett. 1939-ben pedig 60 pengőért tudott már szerezni Pákán egy gyenge minőségűt.) 83 A gazdaság jövedelmét jelentősen megemelte, ha jószágot tudott eladni. A tejet sajnos nehezen lehetett értékesíteni, mert nem volt rá kereslet, örült a gazda, ha akadt egy biztos helye, — tisztviselő, kereskedő, vagy tanító, — akihez naponta elhordhatta az 1—2 liter tejét, tejfelét, vagy túróját. Ez legalább biztos filléreket jelentett számára. A húszas évek közepén egy kereskedő megpróbálkozott tejfeldolgozó üzemmel. „Tejcsarnokkal" — ahogy a helybeliek mondták. Néhány paraszttól megvásárolta a tejet aztán feldolgozta. Ez a menynyiség igen csekély volt. Akadt olyan család is, ahonnét a túrót és tejfölt gyalog bevitték a harminc kilométerre fekvő Zalaegerszegre. A gazdálkodást jellemezve többször esett szó arról, hogy aki tudott, földet akart szerezni. Ez nehézségbe ütközött, miként az is, hogy házhelyhez jussanak. Komlós kiosztása után magas összegekért lehetett csak házhelyet venni. 1916 júniusában Mánfai István 1600 négyszögölet 3000 koronáért vett. Gerencsér György rokonsága 1916-ban 11 ezer koronáért vett egy házat telekkel együtt. Gerencsér György Pestiőrincen lakott, 1933-ban eladta lakóházát 4000 pengőért és Nován megvette a fél házrészt, — ami 1916-ban a család tulajdonába került — 2800 pengőért! 84 Egy 300 négyszögöles házhelyért 1928-ban 1260 pengőt kértek. 85 Nem lenne teljes a parasztság gazdálkodásáról festett kép, ha nem szólnék egy keveseket érintő, de mégis jelentős anyagi forrásról, a közbirtokossági erdőtulajdonról. 1854-ben volt a határ tagosítása, és az egykori úrbéresek részére az erdő és legelőilletményt huszonöt és egynegyed telek után hatszáznyolc holdban adták ki, tehát telkenként 28 (nyilván magyar) holdat, ami 333 részből, amint Nován nevezték „oktál"-ból állt. 86 Egy oktál 2200 négyszögöl terület közbirtokossági részilletőséget jelentett. Érdekes értelemváltozás ez, hiszen valamikor az oktál az úrbéri nyolcadtelket jelentette. Az oktálrészt örökölni, vagy vásárolni lehetett. Jól járt, aki oktálhoz jutott, mert fát jutányosabban kapott, örökösödés révén rendkívül elaprózódott a rész. Teljes oktálja csak az iskolának volt. Nyolcad, tizenhatod, vagy harmincketted, sőt ennél kisebb részek is adódtak a 213 gazdát érintő érdekeltségben. Az oktálrészek ára mindig magas volt, hiszen a részesedés növelte a család bevételét. A letermelt fát ugyanis a közbirtokosság árverésen pénzért értékesítette. Ezért nem sajnált pl. Pál Ferenc 1934-ben 5/12 oktálrészért 45 pengőt kifizetni, csakhogy hozzájusson. 87 A fa eladási áráról megbízható adatokat nem sikerült szerezni. Annyi bizonyos, hogy a közbirtokosság mindig rentábilisan működött. (Későbbi adattal igazolom állításom: 1948. decemberében készült összesítőből kitűnik, hogy 213 oktálrészes járandósága 45 123,89 Ft öszeget tett ki! 88 A közbirtokossági erdőt választott vezetőség gondoztatta. Az elnök és helyettese mellett 12 tagú 8:i Dorfinger István Nova M Gerencsér György Nova 85 Ua. 8fi Cs. Gy. N. k. m. 87 Pál Ferenc Nova 88 PFFN