Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)
A parasztság
nül!) „Nohának az isten se árt" — tartják a göcsejiek, ezért termelik. S van némi igazuk! Igénytelen, aránylag jól és sokat terem, csak nehéz szüretelni, mert könnyen hullik, ha a hideg „megcsípi". A jól kezelt nohabor olyan fehér majdnem mint a víz és „nyalus". Itatja magát, és aki nem szokott hozzá, nem ismeri erejét, úgy „becsiccsen" tőle, hogy képtelen a lábára állni. Hatását még harmadnap is érzi. Ennek ellenére a borivók így dicsérik: „Nohát, nohát, nohát, nohát! Igyunk egyet az irgalmát. Öregapám is megmondta, Mikor a csöbröt hordozta Igyá, igyá, igyá ebadta fattya!" A nohára senki nem mondhatja, hogy a „guggós" borok közé tartozik! Guggós bornak az olyan bort nevezik, amellyel ha valakit egyszer megkínálnak, másodszor már guggolva (lehajolva) megy el a pinceablak alatt, nehogy még egyszer behívják egy pohár borra. 77 Szőlőjüket szívesen gondozták a novaiak. Háromszori kapálás, permetezés minden szőlőnek megjárt. Ma ötször, hatszor permeteznek, az időjárástól függően. Átlagosan 250 liter bort számíthattunk gazdánként. Legtöbb (40 hektó) — Csizmazia Mihálynak termett. Eladásra nem termeltek, mert savanykás íze miatt vevőt hiába kerestek volna rá. A gazdák hozzászoktak borukhoz, s nem tartották savanyúnak. Sőt dalaikban a dicséret hangján szóltak róla: „Nincsen a világon ennél szebb szó Borból élünk, mert igen jó; Ez bús szíveket vidámítja, Bor a búbánatot is elhajtja. Igyá te is, éllek én is, valamennyien! Bánat nélkül szerencséssen, szerencséssen Mindig frissen Ezt főihajtjuk egészségbe! Ha már ennyi szó esett a borról, hadd jegyezzek le még egy apróságot. 1918. szeptember 5-én Hajszányi Adolf esperes kérelemmel fordult a képviselő testülethez „a misebor váltságnak 20 koronáról 37 korona 50 fillérre való felemelésére". A jó katolikus képviselők egyhangúlag meghozták 5. számú véghatározatukat, mely szerint „A váltságot 1917. január l-ig visszamenőleg 20 koronáról 37 korona 50 fillérre emeli fel a megdrágult viszonyokra való tekintettel". 78 Így aztán nyugodtan misézhetett az esperes úr, mert nem zavarták a miseborváltság gondok! A szüret ünnepszámba ment az egész vidéken. A több „derékból" álló boronapincék hatalmas faprései bőven sajtolták az édes nedűt. A szedők éneke, vidám kacagása betöltötte az egész hegyet. A gyerekek gesztenyét szedtek, tüzet raktak, s annak parazsában sütötték meg. Amikor beköszöntött az alkony, sorban indultak haza szekereken, vagy gyalog a szüretelők, fejükön egy-egy 77 Havasi István Nova 78 PFFN
