Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)
A nagybirtok gazdálkodása
75 a nők pedig 50 fillért.. . baleseteknél a munkaadó kárpótlást nem ad... engedetlenség a munkaadóval, valamint a munkások megbizottaival szemben, avagy egymás közötti civódás, lázítás azonnali elbocsátással, mindennemű munkadíj elvesztésével és a törvény legteljesebb szigorával büntettetik. . . Ha rossz időjárás és gyors beérés a termést veszélyeztetné, akkor a gabonánál, mint az apró-magvaknál is tartoznak vasár és ünnepnapokon is dolgozni és ha szükséges az aratásnál az uradalom ad cselédségből segítséget, de ugyanannyit tartoznak díjmentesen visszaszolgálni.. ." 48 Érdemes egy néprajzi vonatkozást megemlíteni az aratással kapcsolatosan. Mikor megkezdték a munkát, az uraság is kiment az aratókhoz. Az első marokszedő lány készített egy erős hosszú kötelet, és azzal megkötötte jelképesen az uraságot: (összetartozás, összefogás, közös aratási sikerérdek, sokan egyért stb.). A gróf megköszönte az elmondottakat, és néhány pengőt (fémpénzt általában) adott a lánynak. Az első kaszás ezután vágta bele kaszáját a gabonába. A gazdag parasztoknál részért aratók is követték e szokást. Ezek egy pengőt kaptak rendszerint. Az aratók saját kaszájukkal vágták a sorokat. Mindenki a maga megszokott eszközével dolgozott. Vigyáztak, hogy ki ne csorbuljon, és gyakran megfenték, hogy jó éle legyen. A kasza nyelére rövid 3 ágú vellát szereltek, amely a levágott kalászokat szépen rendekre leterítette. Másik fontos szerszámuk a kötözőfa volt. Néprajzi érdekességük ezeknek, hogy nem faragták ki őket, mert feltörte volna a tenyerüket. De mégis díszítették! A vastagabb végétől lefelé kb. 8 centiméternyire ,,V" alakú bevágásokat csináltak. Láttam olyant is, melyikkel fütyülni lehetett! Az aratás végeztével Imre-majorból elindulva ünneplőbe öltözve hatalmas gabonakoszorúval az élen, dalolva bejöttek a kastélyba jelenteni a munka befejezését. A koszorúba, melyet fűzből szív, gömbölyű, vagy címer alakra formáltak, minden olyan gabonafélét belekötöttek, amilyent vágtak. Középen kettős keresztet képeztek ki, s az egészet nemzetiszínű szalaggal fonták körül, mely az alján lelógott. A szurkosszeri utcán ismert népdalokat, énekeltek : ,,Jaj, de sokat arattam a nyáron De keveset aludtam az ágyon Gyere babám bontsd le a vetett ágyadat, Hadd aluszom ki magamat." A kastély udvarán mindig elénekelték: ,,Le van a búza aratva Keresztbe is van az rakva Ahány szem van egy keresztbe Annyiszor jussak eszedbe-" 49 A gróf az intéző jelenlétében fogadta munkásait. A bandagazda rövid köszöntőt mondott, jó erőt, egészséget kívánt az uraságnak és családjának, a leányok átadták a koszorút. A méltóságos úr megköszönte munkájukat, és jó mu48 PFFN /,<J Szőke Jánosné Nova