Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? 333 zalai népdal - Zalai Gyűjtemény 10. (Zalaegerszeg, 1978)

Zala megye népzenéje

Seemayer Vilmos és mások anyagából nyomtatásban megjelentek, továbbá amelyek az akadémiai országos nagy gyűjteményben, a nagykanizsai Thury György Múzeumban és a megyei gyűjtők anyagában rendelkezésemre állottak (az előbbi gyűjtőkön kívül főleg Péczely Attila, Mathia Károly, Olsvai Imre, illetve Horváth Károly, Cseresnyés Péterné, Csordás Jánosné, Pelle Margit és Vági József anyaga). Mások gyűjtését a gyűjtő monogramjával, vagy teljes nevével láttam e|. A gyűjteményben szereplő népdalokat szövegük tartalma és hangulata alapjón csoportosítottam. Ezen belül zenei sajátosságaik szerint rendeztem őket Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok c. munkája alapján. A dallamokat az énekelhetőségnek legmegfelelőbb hangnemben közlöm. A tempójelzés nélküli dalok átlagos tempójú giustok, stílusos megszólaltatásuk .1 = 90—120 között mozog. Zalában szép számmal élnek lassabb tempójú, bár egyenletes lüktetésű dallamok is, ezekhez részint MODERATO jelzést tettem, részint tempójelző metro no m szám mai figyelmeztetek a stílusos, hiteles tempóra, amelynél gyorsabb, pattogóbb előadás csúnya. Nagyon ügyeljünk a moderato dallamok egy részében a különleges triolás és kvintolás ritmusokra. Néhány ilyen dallam szerencsére meghallgatható eredeti gramofonfevételről is. A parlando és rubato daloknál igen fontos a dallamsorokat átfogó, egyívű legató előadás! Hangról—hangra gyalogló, szotagolón merev éneklés tönkretenné sajátos szépségüket. Ahol a szöveg némi hangeltéréssel jár, ott a kottaképen belül tüntetem fel apró kottával az eltérést. Az úgynevezett „alkalmazkodó ritmusú" dalok esetében, ahol tehát hangmagasság nem változik, de a pontozás, ill. a sima negyedek szövegről—szövegre, versszakról—versszakra változva alkalmazkodnak a szöveg ritmusához, ott ezt külön nem tüntetem fel, ezt az éneklők nyelv- és zeneérzékére bízom. A dalszövegek közlése során nem törekedtem sem nyelvészeti mélységű fonetikára, sem túl elnagyolt köznyelvi alakokra. A helyes és szép szövegejtés érdekében meghagytam az egészségesebb köznyelvi zárt e-hangot (ë) és löbb, a köznyelvet gazdagító, nem kirívó, érdekes tájnyelvi sajátosságot. Ugyanakkor néhány kryptádia-szót, illetve kifejezést — más változatokban szereplő — enyhébb szóval cseréltem ki. A következő témákat dolgoztam fel: 1. A népzenegyűjtés története Zalában. 2. Gyermekjátékok és mondókák. 3. Az év egyes napjaihoz fűződő énekes népszokások. 4. A déldunántúli népdalok zenei sajátosságai és a hangszeres zene. 5. A népdalok szövegtartalmi sajátosságai. 1. A NÉPZENEGYŰJTÉS TÖRTÉNETE ZALÁBAN A népzenegyűjtés területén szép hagyományokkal rendelkezik megyénk. Pálóczi Horváth Ádám 1813—1814-ben petri keresztúri tartózkodása idején írta meg az ,,Ö és új, mintegy ötödfélszáz ének, ki magam tsinálmánya, ki másé" c. művelődéstörténeti szempontból igen jelentős gyűjteményét, amelyben tarka keve-