Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? 333 zalai népdal - Zalai Gyűjtemény 10. (Zalaegerszeg, 1978)

Alkalomhoz nem 'kötött népdalok - Balladák

8. Odahaza szépen elhatározták, Hogy ők élve nem hagyják el már egymást. Inkább megyünk mind a ketten halálba, Mégsem élünk elválást a világba'. 9. Utolsó vasárnap is az Annuska, Szépén elment a csesztregi templomba, így sóhajtott fël a nagy magas égre: Tekints, uram, a két szerencsétlenre. 10. Hazamentek, beültek a szobába, Szép csöndesen mondja néki Annuska: Itt a szívem, eressz neki égy golyót, Holtom után nëm mondok rád mást, mint jót. 11. Ekkor a fegyvert Annusra fordítja, Remegő kézzel a vasat meghúzza, Puska dörren, piroslik Annus vére, Az ártatlan lelke száll fël az égbe. 12. Ekkor a fegyvert magára fordítja, Két lövéssel saját vérét kiontja. Végső szava: Mëgyëk édës, utánad. Hisz a földön már én többet nëm látlak. 13. Beszaladtak a szülők a lövésre. Borzán tekintettek a sok vérzésre. 0, nagy isten, hát ezt érdemeltük mëg, Hogy a lányom gyilkolással haljon mëg. 14. Két koporsót kitették az udvarra, Két gyászoló édesatya siratja. Në sírj anyám, në sirassál engemet, Mért nëm adtál a kedves szeretőmnek. 15. Ifjak, lányok ebből ti tanuljatok, A szívetekre nagyon vigyázzatok! Addig forrón në szeressétek egymást, Míg az oltár előtt nëm kaptok áldást. 16. Szépen szól a zalabaksai harang, Húzza áztat három gyönyörű galamb, Azok húzzák a szomorú verseket, Most temetik el a szerelmeseket. 17. Végigmegyek a baksai Gyöngy-utcán, Betekintek az Annuska ablakán, Édesanyja vetette be az ágyát, Könnyes szemmel söpörte a szobáját.