Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? 333 zalai népdal - Zalai Gyűjtemény 10. (Zalaegerszeg, 1978)
Zala megye népzenéje
dallama már 17. századi leírásban szerepel, Kájoni János 1634—1671 között készült kódexében. Menyasszonykontyoláskor népies műdalt (Édes-kedves hosszú hajam hova lettél?), menyasszonytánckor népdalokat, csárdásokat szoktak játszani a zenészek. A régi lakodalom énekes—zenés—táncos játékai közül a Bene Vendel játék, a tréfás temetés, seprűtánc, mozsártánc érdemel említést. Ezekben a táncokban pogánykori szertartások emlékeképpen és a lakodalom témájának megfelelően több-kevesebb stilizált házassági mozdulat-elemek szerepelnek. A közölt mulató dalokból ma már igen kevés él, csak az idősebbek emlékeiből lehetett őket összeszedni. A régi zalai gazda legkedvesebb szórakozása a szőlőhegyi poharazgatás, pinceszer volt, ahol a jóízű beszélgetések, tréfálkozások közben csendültek fel a borivó nóták. Ma már inkább csak a lakodalmakban, vendégségekben (névnap, búcsú, paszita) kerülnek elő. A katonadalok nagy része országosan ismert új stílusú népdal, amelyek inkább szövegváltozatukban zalaiak: egerszegi kaszárnya, kanizsai körkórház, novai utca, tófeji állomás, letenyei szálloda stb. hagzott el bennük a gyűjtés alkalmával. Máshol vagy máskor eltérő város- és falunév kerül a dalba. Érdekességként jegyzem meg, hogy a dallamilag régi-dunántúli 171. sz. dalt (Szépen muzsikálnak) az előadó Badacsonyi Lajos még gyermekkorában hallotta édesapja 82 éves nagybátyjától, aki még azt a boszniai okkupáció idején tanulta mint katona. A fiatalság dalai a szerelmi dalok. Ezek a legismertebbek, közülük legtöbb most is él. Ebből következik, hogy nagyobb részüknek dallama új stílusú. A 17 régi stílusú dalból 12 jellegzetesen déldunántúli, négy közülük ,,ugrós"-táncdallam („Cinegemadár"). Az új stílusúak közül sajátosan déldunántúli a 230. és 231., dunántúli és palócföldi a 249. sz. A többi dal általánosan elterjedt dallamtípusnak Zalában élő változata. A „Szép Zalában születtem" címszó alatt található népdalok tartalmilag vegyes témájúak. Közülük az első kettő kanásztáncdallam. Szintén jellegzetesen déldunántúli dallam a régi stílusú 254., 255., 256., 257., 260., 266., illetve az új stílusú 269. sz. A cselédsors, summásélet és pásztorkodás dalai között találhatók igen értékesek. Például a 277. dalnak ebben az alakban (alapjában hatszótagú sorokból épülő szerkezetben) nincs variánsa sem dallamban, sem szövegben. A rövid, négysoros szöveggel csodálatosan azonosul a dallam. Nehéz sorsát panaszoló ember tehetetlen fájdalmát ennél szebben kifejezni nem lehetne. Távolabbi nyolcszótagú rokondallama pásztor és szerelmi szövegekkel a baranyai Ormónyságból, a szlavóniai magyar népszigetről és a Rába-menti Kemenesaljáról került elő kevés változatban („Sikotai gulajárás"). 92 A pásztorélet dalai legnagyobbrészt déldunántúli régi dallamok. Betyárdalokat és rabnótákat is szívesen énekelnek az idősebb emberek. Ezeket szinte nem is lehet egymástól elválasztani. Már Kőváry kiadványában is szerepel a balladák közt több betyár neve (Patkó Pista, 93 Csali Pista, 94 Bene Ven92 Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok. I. Budapest. 1961. 151. oldal. 93 Kőváry: Göcseji népdalok 7-8. oldal. 94 Uo. 13. oldal.
