Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? 333 zalai népdal - Zalai Gyűjtemény 10. (Zalaegerszeg, 1978)

Napokhoz fűződő énekes népszokások

Püspök: (széken ülve mondja pátosszal): Püspöki székemet kik körülálIjátok, Úri személyemre igen vigyázzatok! Mert aki h'iven szolgál, azt mégjutalmazom, Aki pedig goromba, azt mégbotoztatom. Majd, ha még jövök, arannyal szolgálok, Ezüstöt pedig marokkal bőven is dobálok. De hogy sörke légyen, azt né gondoljátok, Mert még balha sém igen van az ületém ráncában. Azért, aki mit tanul a históriából, Bölcsességet szóljon. Állj elő, katonám, az én személyemben, Kit küldé mesterönk, tëdd bé egyenesen! Mert ha be ném teszed, megver az keményen, Gyere idë, të kis gyermek, mondd fël a leckédet! Diák: (odaugrik és sebesen mondja): A,á,bé,cé, szeme piszte ku! (visszalép a helyé Generális: (odaáll) Én, generális lévén, népem igazgatom, A fejem füstölög, temérdek a gondom. Ily úriembernek sëm ënnem, sëm innom, Mindenből kifogytam, nincsen ëgy krajcárom. Roppant városokat éltemben fölvettem. Erős várfalakat földre terítettem. Amerre én jártam, híres vitéz voltam, Torás babutától ötventől sëm féltem. Minap Simonvárát nagy erővel vívtuk, Mákkal seréteztünk, gombóccal ágyúztunk. De mi lëtt a vége, futás lëtt a dolgunk, Alig, hogy életben ide szaladhattunk. Káplár: Én káplár létemre híven eljártam, Tëgnap ëgy legényre háromszázat vágtam, Oly nagy hólyagok sültek a jobb tenyeremre, Még az ajándékot sëm foghatom vele. De ha elnyerhetem, majd vetem zsebemre, (tapogatja a zsebét) Kapitány: Mikor én a hadban főkapitány voltam, A temetőkertben sok borzát levágtam. FQzfaparipámon magamat hánytattam, Hónom alatt balhán nyargalódtam, Akkor is a kályha mellett híres vitéz voltam. Hadnagy: Ismertem a Jankót katonaságában, Zsíros bocskorban járt az ármádiában. Semmi jót nëm tanul, ostoba, goromba, Zsidók viaszával a bajszát pödörgette,