Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

III.AZ

Az új megyei vezetés tanügy iránti odafigyelését bizonyítja, hogy Szapáry főispán „tanügyi'' pályázatot hirdetett, amelynek díjazottjait a Zala—Somogyi—Közlöny folytatásokban közölte is. E pályázatok többek között a szülői, családi nevelés problémáival (Singer Samu), a nevelési feladatrendszerrel (Hoffmann Mór) stb. foglalkoztak, amellyel a megyei vezetés és a lap szerkesztősége még a népoktatási törvényjavaslat előtt igyekezett orientálni, előkészíteni a közvéleményt. A pályázatokon kívül is sok nevelésügyi vonatkozású cikk jelent meg ebben az időben. A lap 1868. január 11—i számában Bója Gergely — a későbbi tanfelügyelő — cikkében már megfogalmazta az egyik leglényegesebb követelést, miszerint ,,. . .A nevelést és közoktatást a nép minden osztályára szükséges kiterjeszteni s módokat nyújtani, hogy minden rétege a népnek pályaszerű ismereteket szerezhessen. . ."

5 Jelentős a megye tanítóságának felélénkülő aktivitása is. A törvényjavaslatot komoly kritikával fogadták, az ezzel foglalkozó tanítói észrevételeket folyamatosan közölte a Zala—Somogyi—Közlöny. Ezzel nagyon jó, sokakat aktivizáló vitafórumot teremtett. Boronkay Károly nagykanizsai tanító cikkében elsősorban a tanítói fizetés-megállapítást sérelmezi és kiemeli azt, hogy a törvényjavaslat előtt a városi tanítók fizetése egyelő volt a jegyzőkével (5—600 forint), azóta viszont a jegyzőké már 1000—2000 forintra emelkedett, a tanítóké viszont nem és a törvényben meghatározott 300 forintos minimumot nagyon kevésnek tartja. Sokalja az óraszámokat is. Hoffmann Mór (Kanizsa) már nemcsak a fizetést keveselli, hanem a társadalom erkölcsi megbecsülését is. Cikkében ezt szembeállítja a társadalmi elvárásokkal. „. . .Megkívánják tőle, hogy universalis ismerettel birjon, megkívánják tőle, hogy psichologus, philolog, és philosoph legyen, megkívánják tőle, hogy működését a legnagyobb siker koronázza, mindenki az úr, csak ő a szolga, őt mindenki lenézi, neki senkit sem szabad lenéznie; neki mentnek kell lenni minden szenvedélytől, kívánnak tőle tiszta morált, mértékletes életmódot, lángoló hazaszeretetet . . .megkívánják tőle, hogy emberi méltósággal birjon és azok akik ezt kívánják, maguk tépik le róla az emberi méltóságot, megkívánják tőle, hogy mindent eltűrjön. . . de megtagadják neki a megélhetési jogot, odavetve kegy elemkenyérkép oly összeget, melyet egy hordár, egy inas, egy rongyszedő kevesebb erőkifejtésre és nagyobb kényelemmel szerez meg.. ."

6 Ugyanő javaslatot tesz arra is, hogy a tanítók fizetésére vonatkozó részt egészítsék ki azzal hogy a tanítók fizetése öt-, vagy tízévenként 50, vagy 100 forinttal automatikusan emelkedjék.

7 Több adat található arra is, hogy a megye egyes vidékein a tanítók testületi üléseken vitatták meg a törvényjavaslatot. Ez a tény már Önmagában is jelentős, de egyben azt is bizonyítja, hogy a tanítótestületek, mint szervezetek már 1868. nyarán léteztek. A törvényjavaslattal kapcsolatos testületi állásfoglalást a Kiskomáromvidéki Tanítótestület a Zala-—Somogyi—Közlönyben is közzétette. Több módosítást is kértek, így például azt, hogy a kinevezendő tanfelügyelő mellé (sok nem rendelkezett pedagógus képesítéssel, a legtöbb jogász, vagy vármegyei hivatalnok volt) a miniszter minden esetben egy tanítót 5

ZSK. VII. évf. 2. sz. 1868. jan. 11. 1—2. 1. (i

ZSK. VII. évf. 32. sz. 1868. aug. 8. 2. 1. ;

ZSK. VII. évf. 33. sz. 1868. aug. 15. 3. 1.