Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

II. AZ I. RATIO EDUCATIONISTÓL AZ

6. A Nagykanizsai Tanítóképző felállítása A magyarországi tanítóképzés ügyében először az I. Ratio Educationis intézkedett. A tanítóképzést a normális iskolák feladatává tette. A magyarorszázi normális iskolákat az 1775. június 20-án megnyílt pozsonyi normális iskola mintájára szervezték. 1777. július 14-én megnyílt a budai, 1777. november 19-én nagyváradi, besztercebányai és később a győri normális iskola is.

1 1779-ben Mária Terézia a tanítóképzés gyorsítása érdekében elrendelte, hogy a tanítójelöltek a kisebb városokból és mezővárosokból a legközelebbi három, vagy négyosztályos nemzeti iskolákat is látogathatják.

2 A 19. század első évtizedeiben működő zalai tanítók közül a képesítéssel rendelkezők (ez persze a tanítók kis része) általában a győri és a pécsi normális iskolában szerezték meg képesítésüket. Mindössze kettőről tudunk, akik nem itt végeztek. A szigligeti tanító például Pozsonyban, a zalaapáti pedig Csehországban végzett.

3 Jelentős volt a századforduló táján a keszthelyi nemzeti iskola és a Georgikon praeparandiai tevékenysége is. A georgikoni tanfolyamokon ugyanis számos tanítónövendék is megfordult. A keszthelyi preaparandiai tanfolyam legfőbb szervezője Vitéz Imre a nemzeti iskolák keszthelyi kerületi inspectora volt.

4 Mindez azonban csak enyhítette a megye ezirányú gondjait, de meg nem oldotta. Az első önálló magyar tanítóképző 1328-ban nyílt meg Egerben. Kezdeményzejő és alapítója Pyrker László egri érsek volt.

5 A népoktatásügyet érintő valamennyi reformtervben egyik sarkalatos pont volt a tanítóképzés korszerűsítése, a tanítóképzők felállítása. A tanítóképzéssel kapcsolatos országos eseményeket nagy figyelemmel kísérte Zala megye is. Deák az 1836-os országgyűlésről a következőkben tudósította megyéjét: „...elhatározták az ország rendéi, hogy országos választmány neveztessék ki, mely a jövő országgyűlésig minden körülményeket megvizsgálva, tervet és kimerítő véleményt készítsen arról, hogy hol és milyen módon kellene felállítani az oly intézetet, amelyben közköltségen tanítók és iskolamesterek formáltassanak, kik a nemzeti nyelvet értelmesen tanítsák és a nép zsenge magzatait a közvárakozásnak jobban megfelelőleg neveljék. . ,"

6 Ezek után érthető, hogy a megyei Népnevelési Választmány is rögtön szorgalmazni kezdte a tanítóképzés megoldását, tanítóképző létesítését a megye területén, „.. .hogy miután a köz nép czélszerű nevelésére kellő nevelő Intézeteknek létrehozását 's a' kívántató falusi tanittóknak formáitatását múlhatatlanul szükségesnek esmérnék; melynek czélszerüségét Ő Nagy Méltósága Ko4 Fináczy: II. k. 280—295. 1. 2 Hermann Egyed: 404. 1. 3 U. o. 405. 1. 4 Süle Sándor: Pedagógiai munka a keszthelyi Georgikonban. Pedagógiai Szemle. XII. évf. 1962. 2. sz. 133. 1. 5 Mészáros István: I. m. 151. 1. 6 Idézte: Szakáll János: Á magyar tanítóképzés története. Bp. 1934. 28. 1.