Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

II. AZ I. RATIO EDUCATIONISTÓL AZ

A tanítók jövedelme Az iskolamesterek jövedelmét illetően áll a legtöbb adat rendelkezésre. Valamennyi Össszeírásban ezt jegyezték fel a legrészletesebben, ami érthető is, hisz ez egyben munkaköri leírásnak is tekinthető. A jövedelmek felsorolásából jól nyomon követhető az egyes feladatok értékrendje is. A Helytartótanács az oktatás színvonalának emelése érdekében már 1771ben szorgalmazta a fix-összegű készpénzjárandóság bevezetését. Ezzel azonban egyetlen községben, még a városokban sem találkozunk. Az Összeírásokból az erre irányuló törekvéssel is csak egy esetben, Pusztamagyaródon, ahol az összeírás 5. pontjában a következőket jegyezték meg: ahhoz, hogy „ . . . a tanító munkájának megfeleljen, hogy tulajdonképpen tanító lehessen elsősorban megfelelő lakást, a tanulók számára külön iskolatermet kellene építeni, továbbá fel kellene öt menteni a harangozás alól és olyan fix fizetést megállapítani számára, amely elegendő lenne a segédtanító alkalmazásához is. . . . "

42 A jövedelem általában két fő, esetenként három részre oszlott. Az egyik a tanításért, a másik az egyházi szolgálatokért, a harmadik a jegyzőségért járó fizetés volt, melyet természetben és készpénzben szolgáltattak ki. A tanításért tandíjként általában negyedévenként 15—20 krajcárt kellett fizetni minden tanítvány után. Természetesen ha a filiákból is bejártak a gyerekek, akkor onnan is. Akadt néhány az átlagtól eltérő tandíj-tarifa is. 1771-ben Kiskomáramban például 21 krajcár volt a tandíj. 43 A bánokszentgyörgyi mester pedig csak 15 krajcárt szedett, de róla feljegyezték, hogy a filiákból is kapott. 44 A pákai pedig 1778-ban 22 1/2 krajcárt szedett azoktól, akiket csak olvasni tanított.

45 Hasonló különbséget tett a pusztamagyaródi ludimagister is, akinek az írók 18, az olvasók pedig 15 krajcárt fizettek.

46 A negyedévi mellett előfordult az éves tandíjösszeg megállapítása is, ami Zalaszentbalázs esetében tanítványonként évi 1 forint 40 dénár volt/'

7 A tanításért járt még természetbeni juttatás is. Ez általában évi 1 kocsi tűzifa volt, A filiáról bejáró egyerekekről, mint már említettük csak Bánokszentgyörgyön történt említés és a tandíj fizetéséről is, amiért az összeírok meg is jegyezték a tanítóról, hogy ,,. . . így jól megél. .. "

/t8 A tanításért fix évi fizetése csak a balatonmagyar ódi mesternek volt, aki azonban e fix fizetést, évi 18 forintot, királyi elhatározásból végső soron nem is a tanításért, hanem mint rokkant obsitos katona kapta. Természetesen felfogadásánál ezt jövedelmébe, ahogy ma mondanánk, teljesen jogszerűtlenül beszámították.

49 1778-ban a szepetneki ludimagister viszont kimondottan a szegény ta'

a OL. Htti. It Acta Fund. Lad. E. Fase. 12. I. 215. 1. 1771. Puszta Magyarod. 43 U. o. 197. 1. Kis Komarom. 44 SZPL. Canonica Visitatio. 1778. 505. 1. Bánokszentgyörgy. 43 U. o. 522. 1. Páka. 46 U. o. 688. 1. Pusztamagyarad. 47 ZmL. Conscr. Univ. 1770/71. ö. 46,89. Szent Bálás. 48 U. o. ö. 46/59, Bánokszentgyörgy. 49 U. o. ö. 46/84. Balaton Magyarad.