Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

IX. A NÉPOKTATÁS ÉS GYERMEKVÉDELEM

Molnár Aladár tartott előadást a szeretetház legfontosabb nevelési feladatairól. Az előadást hozzászólások követték, amelyek közül különösen Török János lovast földműves hozzászólása érdemel említést, aki azt javasolta, hogy az intézetbe a vagyonosabb, de a gyermekek nevelését elhanyagoló szülők gyerekeit is vegyék be, kényszerítsék a szülőt a gyermek intézetbe adására. A közgyűlés elfogadta az alapszabályt és megválasztotta az igazgatótanácsot. Ennek tagja lett Bója Gergely zalamegyei tanfelügyelő, Muray István orvos. Eduard Weber intézeti igazgató, Molnár Aladár miniszteri osztálytanácsos, Écsy László intézeti igazgatóhelyettes, Orbán Ignác, Gábor József, Teasdale Vilmos, Mórocza Kálmán, K. Somogyi Zsigmond, Somogyi Péter, Horváth János, Somody Dániel Balatonfüredről, Huszár Imre, Jókai Mór, Eötvös Lóránd, Szilassy Aladár Pestről, Vadnay Rudolf, Tury Károly Nagy Pál Zánkáról, Krötzel Kálmán, Molnár János Aszófőről, Bohuniczky Antal Nagypécselyről, Guttmann Henrik Nagykanizsáról, Győrffy Dániel Köveskálról, Raksányi Károly Balatonhenyéről és Komáromi József Balatoiikisszőllősről}

5 Az alapszabály értelmében az intézet feladata az anyagilag, vagy erkölcsileg veszélyeztetett gyermekek nevelése, oktatása, valamint az ilyen intézetek részére tanítók képzése. így a szeretetház a nevelőotthon mellett elemi és felsőnépiskola, valamint tanítóképző is volt egyben.

16 Feltétlen meg kell említeni az intézet felekezeten kívüliségét is.

17 Az oktató-nevelő munka egy-egy családban folyt, melynek élén a családtanító állt. A növendékek életkor szerint alkottak egy-egy családot, egy családban legfeljebb 14—15 gyerekkel. Az intézetet egyébként 4 családdal, 56 gyermek részére tervezték.

18 Az oktatás és nevelés másik legfontosabb színtere a munka, a munkaoktatás volt, (elsősorban kertészet-szőlészeti jellegű).

19 A tanterv egyébként megegyezett az elemi- és felsőnépiskolai tantervvel.

20 Az intézet alapszabálya kétféle növendéket különböztetett meg:,,közönséges növendékeket" és „tanítónövendékeket". A felvétel kiterjedt az egész ország területére, a közönséges növendékek korhatára 6—13 év volt azzal a feltétellel természetesen, hogy „szellemileg művelhetők és testileg egészségesek" legyenek. A bevonuláskor az árvák és szegények ruhát kaptak, akiknek szülője, vagy gyámja élt, azzal viszont az intézet szerződést kötött, ez esetben az évi térítési díj 50 forint volt. A növendékek (közönséges növendékek) 16 éves korukban hagyták el az intézetet.

21 A tanítónövendékek sikeres felvételi vizsga után 3 havi próbaidőre nyertek felvételt és csak ezután döntöttek a végleges felvételről. Az intézeti tanítóképzés 3 és fél év volt. Ezután még négy évig kötelesek voltak az intézetben családtanítóként dolgozni.

22 15 ZTK. II. évf. 2. sz. 1871. jan. 12. 9. 1. 16 Alapszabály 1.—2. § 17 Alapszabály 3. §. 18 Alapszabály 5. 6. 15. §. 19 Alapszabály 5. §. 20 U. o. 21 Alapszabály 8—14. §. 22 Alapszabály 25—27. §.