Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

I. AZ ALSÓ FOKÚ ISKALAI HÁLÓZAT KIALAKULÁSA

Az 1640—50-es években evangélikus tanítót tartott a zalai igazgatás alatt álló somogyi helység, Surd is, Perlaky György személyében.

19 A Balatonfelvidéki evangélikus gyülekezeteket vizitáló Asbóth János kemenesaljai esperes, jegyzőkönyveiben említést tett az iskolákról is, így az 1695~ös egyházlátogatás során Kapolcson Fábri István, Szegváron Reguli András, Szentgróton Kiss István (6 tanítvány). Kisgörbőn pedig Mensatoris Mátyás tanítóról.

20 A 17. század közepén a megye török által meg nem szállt nyugati területein is működött jónéhány iskola. 1640-ben Viziszentgyörgynek, Alsólendvának, Perlaknak és Zelnichának is volt tanítója.1 1649-ben már Dobronaknak és Muraszentmártonnak (S. Martin Pomurie) is.

22 1669-ben a vizita Bagonyán, Lentiben, Szécsiszigeten és Csesztregen említ tanítót.

23 1688-ban a felsoroltak közül Csesztreg tanító nélkül állt, Rédiesen viszont már volt tanító.

24 1691-ben aztán Csesztreg ismét szerzett tanítót, igaz nem katolikust, az alsólendvai mesternek ekkor már 31. a dobronakinak 14, a lentinek pedig 2 tanítványa volt.

25 1693-ben Légrádon saját háza és 20 tanítványa volt a mesternek.

26 Ettől kezdődően egyre többször tettek említést a különféle összeírások a tanítókról. 1698-ban Kerkaszentmiklóson Harngozó István ludimagister oktatta a gyerekeket, a lenti tanítóról ekkor azt jegyezték fel, hogy nagyon sanyarú körülmények között élt, mindössze 15 dénár fizetést kapott és 5 jobbágy szántott néki, Csesztregen és filiáján, Kutason is volt egy eretnek tanító, aki Nemesnépről származott.

27 Kanizsát a zágrábi vizitáció ekkor — 1698 — praesidiumként említi csak.

28 Zalaegerszegen viszont már ismét működött iskolamester.

29 Az iskolahálózat nagyobb arányú kiépítésére azonban csak a török kiűzése után kerülhetett sor. 1690-ben Battyány Ádám csapatai visszafoglalták Kanizsát és még ez évben felszabadult a megye egész területe. Az átvonuló császári és a kivonuló török csapatok útját azonban mindenütt felperzselt falvak jelezték. A korabeli összeírásokban a legtöbb délzalai település pusztaként szerepelt. Egy—két évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy ismételten olvassunk az iskolákról is. Aáchs Mihály evangélikus esperes feljegyzései szerint 1706. január 26-án, a Mihályfán tartott esperességi gyűlésen tanítók is résztvettek. így Lucae János és Rotharides Sámuel Dörgicséről, Kalinka Márton Kapolcsról, Mackó János Galsáról, Csákányi György Vaspörről, Pusztai Pál Kisgörbőről, Rossziár Sámuel Gelséről és Francisci Péter Szentgrótról.

30 19

Payr: 476. 1. 20

Egyháztörténeti emlékek: 256., 264, 265, 1. 21 ZÉL. Canonica Visitatio. Prot. Broj. 1/1. 1640., 431, 429, 438, 423, 1. 22 ZÉL. Canonica Visitatio. Prot. Broj. 1/1. 1649.. 596, 597, 585, 1. 23 ZÉL. Canonica Visitatio. Prot. Broj. 3/III. 1669, 464, 474, 477, 473,1. 2/

'ZÉL. Canonica Visitatio. Prot. Broj. 70 I. 1688., 291, 261,1. 25 ZÉL. Canonica Visitatio. Prot. Broj. 70 I. 1690, 546, 550, 409. 1. 2,;

ZÉL. Canonica Visitatio. Prot. Broj. 70 I. 1693, 752. 1. 27 ZÉL. Canonica Visitatio. Prot Broj. 71 II. 1698, 122., 126, 137, 162. 1. 78 U. o. 165. 1. 29 Degré—Simonffy: 5. 1. 30

Egyháztörténeti emlékek: 270. 1.