Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

VI. TANÍTÓTESTÜLETEK, TANÍTÓEGYLETEK

lenlétében az iskolaudvart azonnal felseperni. A tanító védelmében testületileg és szervezetten lépett fel a megye tanítósága. Rehabilitálást és erkölcsi elégtételt kértek, ennek nem teljesítése esetén a tanítóegylet feloszlatását határozták el. A testületi fellépés nem maradt eredménytelen.

31 A zalaszentgróti járáskör 1875. május 20-i ülésén tiltakozott az iskolaszék törvényellenes eljárása miatt, amellyel a tanítókat napi 7 órai tanításra akarta kötelezni. Az egységes fellépés eredményeként az iskolaszék határozatát visszavonta.

32 Az 1879. augusztus 26-i tapolcai közgyűlésen a tanítótestület határozatban kérte a Megyei Közigazgatási Bizottságot, hogy a tanítógyűlésre utazó tanítók költségtérítése ügyében intézkedjen az iskolafenntartók felé. Ezt követően az intézkedés meg is történt.

33 A megyei tanítótestület 1880. augusztus 6-i, Keszthelyen tartott közgyűlése viszont a felekezeti tanítók fizetésének felülvizsgálatát kérte és egyben hathatósabb intézkedést a tanítók helyzetének javítása terén.

34 A zalaegerszegi járáskör tavaszi közgyűlésén — Csatár, 1888. máj. 23. — a következő javaslatot fogalmazta meg: „...az általában szokásos délelőtti—délutáni tanítás helyett tavasszal csak délelőtti tanítás legyen. . .. "

35 1889-ben a megyei testület feliratot szerkesztett a tanítók nyugdíjazásának ügyében. Kérték az 1875. évi 32. tc. módosítását, azt, hogy a néptanítók „.. .oly feltételek mellett nyugdíjaztassanak, mint az 1885. évi 11. t. c. értelmében az állami tanítók, vagyis 30 év szolgálat után teljes fizetésükkel menjenek nyugdíjba. .. ."

3G 1893-ban a zalaegerszegi járáskor a tanítói oklevél nagyobb megbecsüléséért szállt síkra, követelte a tanítói oklevél érettségi bizonyítványkénti elismerését.

37 A „Zalaegerszegi espereskerületi róm. kath. tanítókor" pedig javaslatot terjesztett elő a tanítók házának felállításáról, ahol a tanítók gyerekei tanulmányaik időtartama alatt lakást és élelmezést kapnának.

38 A zalai tanítómozgalom jelentős eredménye volt az 1899-es bojkott. Amikor Szentgrót-Polgárváros felmondott tanítójának (Pápay Sándor), mert az a mulasztó tanulók szüleit megbüntette, jobb felszerelést és az épület karbantartását követelte az iskolaszéktől, a zalamegyei tanítók testületileg határozták el, hogy a felmondás során megüresedett tanítói állást egyetlen zalai tanító sem pályázza meg, ha valaki más megyéből megpályázná, azt nem tekintik kartársuknak. Mindezt a sajtó útján közzé is tették.

39 A tanítónak így elégtételt kellett szolgáltatni. A megyei tanítótestület alakulásától kezdve sokat foglalkozott a tagok segélyezésével, a segélyezési alap és segélyegylet létrehozásával. Ennek érdeké:il ZK. I. évf. 45. sz. 1874. jún. 4. 2. 1. 32 NL. VIII. évf. 11. sz. 1875. jún. 15. 176. 1. 33 Babos Tibor: 8—9. 1. 3i Zalai Tanügy. I. évf. 6. sz. 1880. okt. 16. 44. 1. 35 Zalamegye. VII. évf. 22. sz. 1888. máj. 27. 3. 1. 33 Zalamegye. VIII. évf. 4. sz. 1889. jan. 27. 1. 1. 37 Zalamegye. XII. évf. 19. sz. 1893. máj. 7. 3. 1. 38 Zalamegye. XIV. évf. 44. sz. 1895. nov. 3. 4. 1. 39 Zala. XXVI. évf. 83. sz. 1899. okt. 15. 5. 1.