Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Müller Veronika: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében

emberben okozott károk, részint pedig a magyar végbeliek szökése magyarázza. Ez utóbbi ok erősen befolyásolja a pölöskeiek létszámát: 1647-ben írja Eördögh István: ,,[.. .] a gyalogság nem akar a vár felé jönni. Oka nem egyéb, hanem hogy kevesen lévén az vigyázást elunták. Ma negyedik éjszaka egyedül ketten vajdával virradatig kellett az bástyákon lennünk [. •.] az kapukat is magammal, szolgáimmal állom."

30 1650-ben hasonlóan: ,,[...] igen kevesen szorultam a végházban, az szegény legények mind elszéledtek, ki az aratás kedvéért, ki éhség miatt, kérném Nagyságodat [. . .] bárcsak két hétre adna valahonnan, akár csak tíz hajdút [.. .1" és egy következő levélben: ,,[.. .1 tizenkilenc hajdúm elszökött, megint csak magam szorultam."

31 Még élesebben, a fegyelmezetlenség okaira is utalva ír a kiskomái'i állapotokról Túrós vajda 1650ben „[...] az mostani alkalmatossággal az vitézlő rend minemű állapottal legyen, ugyanannyira hogy majd az Öfölsége végházát sem lészen kivel őriznem, mivel kapitány uram is kimegyen az végházbul, annak fölötte az vajdák is, [. . .] az itt való csatázó legények menten mennek hírnökül. Reggel, amikor az Öfölsége kapuját nyitni megyünk, akkor kiviszik a fegyvereket, s hírnökül most is 8 die July tizenhét legény ment alá, akit különben nem is tudtam, hanem, hogy az Öfölsége kapuját betettem, ennek előtte is tizenöt legényünk mentenek alá, akik mind csak azt mondják, hogy Nagyságodtul vagyon engedelem [•..] majd annyira jut a sok engedetlenség és szófogadatlanság miatt a dolog, hogy kiki oda megyén, ahova akarja, s a végház pusztán marad, mert Nagyságos uram, akikkel köllenék őriznem, azok is szegény legények kimennek az aratásra, s nem is tarthatom meg őket, mert nincs módjuk az itt való takarásban. P. S. Nagyságos kegyelmes uram, vagyon legalább huszonöt esztendeje, hogy itt az Öfölsége végházában lakom, de illyetén állapotot soha nem értem, sem nem láttam."

32 — Az ilyen fokú fegyelmezetlenségnek, lazaságnak okait most nem célunk elemezni, annyi bizonyos, hogy a katonák fizetetlensége, valamint az, hogy a Habsburgok saját váraikkal nem, vagy alig törődtek, e jelenség előidézői közé tartoznak. Mindent összevetve a várlétszámok és a várőrségre vonatkozó részadatok azt tükrözik, hogy ezek a zalai várak a bennük rejtőző lehetőségeket a török elleni védekezés során nem tudták kellően kiaknázni, mert a kellő felszereltség hiányát fokozta a krónikus létszámhiány, hiszen többnyire és a várak többségében 30—60 embernél több nem igen tartózkodott. Ha az ország más területén levő várak helyzetével hasonlítjuk össze a vizsgált végeket, csak megerősíthető ez a tény. — Egy 160l-es összeírás szerint Vas—Zala vármegyék végváraiban 4171 főnyi őrség volt, ebből a Rába vonalát védő Körmenden és Sárváron 1300—1300 főnyi, jóllehet a körmendi vár ,,[.. .] nem volt komoly ostromra felkészülve, földesúri birtokközpont volt csak, várkastély, nem erőd"33 Tehát a maradék 1571 fő a többi Vas és Zala megyei vár őrségét adja. Ha meggondoljuk, hogy 1638-ban optimálisabb körülmények között is a zalai végek összlétszáma 1937, akkor nyilvánvaló, hogy a Habsburgok saját érdekeiknek megfelelően gondoskodtak váraikról. Győr várának létszáma a 30 Uo. N. 11 316. 31 Uo. N. 11 358.; N. 11 360 32 Uo. N. 50 301. 33

Vincze, 1976. 333—334. 1.