Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Müller Veronika: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében
alul fekvő vidék erősítése, ,,[. . .]nevezetesen pedig Pölöske, Egerszeg, Kapornak, Szalavár és több váracsok, amelyek Kanizsa közelében feküsznek, katonával és lőszerrel láttassanak el". 1 •— A század húszas éveiben azonban már panaszos levelek utalnak a megerősítés hiányára, a várak rossz állapotára, a nem kellő felszereltségre. 1621-ben panaszkodnak a szentgróti vár katonái, hogy a két éve tartó fizetetlenség miatt a puskájukhoz sem ólmot venni, sem lovaikat patkoltatni nem tudják. 2 Ugyanezekből az évekből ismeretesek az egerszegi vár rossz állapotára vonatkozó adatok, de az is, hogy mindegyik vár javításra szorul. 3 — Az 1640-es évektől pedig az egyes várak helyzetére vonatkozó konkrét jelzések egyre gyakoribbak. Egerszeg továbbra is rossz állapotban van, a levelek hangja sürgető, hiszen 1647-ben a belső vár mind puszta, két bástya teljesen rossz, ugyanakkor a muníció is rendkívül kevés (három tungh puskapor van összesen a végházakra)/ 1 A következő években (1648—• 1650) újra egy-egy bástya ledőléséről, valamint a hiányos munícióról panaszkodnak az egerszegiek. 5 Nemcsak az egerszegi vár roskadozik ,de Kapornakról is az 1643—44-es levelek drámai képet festenek: a kapu rossz, az árokba akar dőlni — el akarják bontani, de ahhoz és az újraépítéshez segítségre van szükségük. Végül is Szarka Lajos kapitánynak saját költségén kellett mestereket fogadnia. 6 — Közel tíz évvel később a rossz állapotban levő vár meggyulladt, két bástyája és palánkjának több mint a fele leégett; gyakorlatilag csak a belső vár maradt épen, a külső vár leégett. Sürgős segítségre van szükségük ahhoz, hogy a meggyengült várat a törökök be ne vegyék. Ezért a környező várakból, kiváltképp Egerszegről küldenek katonákat. 7 — Szinte állandó veszélyhelyzetben van Kányavár, amely minden szempontból a leggyengébb vár a környéken: a várárokból kiszáradt a víz, elfogyott a muníció, 1646-ban pedig ezek mellett a kidőlt palánk helyreállításához kérnek segítséget. 8 Tíz évvel később még mindig minden változatlan, a végvár az elképzelhető legrosszabb állapotban van. 9 De nem jobb, vagy nem sokkal jobb a helyzet más végeken sem. Részint a török támadások, részint a természeti csapások, a nem megfelelő renoválás, valamint nem utolsósorban a pénz és segítség hiánya miatt a várak elhanyagoltak, hol az egyiket, hol a másikat éri károsodás, kiváltképp a század ötvenes éveiben: 1651-ben Kiskomáromot, amely végvár Kanizsához való közelsége miatt a legtöbb támadást szenvedte el, gyújtotta fel a török (a külső kerítését és a belső várat), és a vár, bár az erősebbek közé tartozott, nehezen tudta a kárt kiheverni. 10 Kiskomáromot kisegítendő a környező végek együttműködésének szép példája tárul elénk: „[...] ma az németeket és egy pattantyúst alá küldöttem Komáromba és az Nagyságod parancsolatja szerint két tungh pus1 Müller, 1976. 7. 1. 2 OL. Batthyány, Missiles N. 18 154—18157. 3 Müller, 1976. 13. 1. 4 OL. Batthyány, Missiles N. 25 684.; N. 25 695.; N. 25 706. 5 Uo. N. 25 811.; N. 25 845.; N. 25 929: Az egyik bástya eldőlt, nagyon sürgős segítséget kérnek. G Uo. N. 46104—105.; N. 46 108.; N. 46110—112. 7 Uo. N. 25 915—916.; N. 25 958. 8 Uo. N. 43 998.; N. 43 990. 1J Uo. N. 26 134. 10 Uo. N. 25 887. П2
