Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Vándor László: Szentgrót vára. (Kutatások a zalaszentgróti volt Batthyány-kastély területén

ezt az árkot, sem a 2. számú árkot — egy hatalmas platánfa miatt — nem tudtuk a legideálisabb helyen kitűzni, sőt a természetvédelem szempontjai miatt az 1. árok bizonyos részeinek megfelelő mélységre történő lemélyítésétől is el kellett tekinteni. Így az 1. árokkal csak a kaputorony előtt húzódó falszoros északi falát sikerült megtalálni, mely téglából cölöpalapozásra készült a mocsaras talajban. A 2. árokkal a kaputoronynak egy falszakaszát sikerült érinteni azon a ponton, ahol a vár keleti szárnyához csatlakozott; rajta egy bejárat helyével, mely egykor a kapualjból a keleti szárnyba nyílt. Az árok keleti végénél pedig egy keskenyebb, kőből épült keresztfalat érintettünk, melynek tövében egy szemétgödörből a feltárás legszebb leletanyaga került elő: XVI—XVII. századi növényi ornamentikás kályhacsempék, nagy mennyiségű kerámia, üvegleletek, köztük poharak és egy tokba való XVII. századi üvegpalack. A 2. ároktól délre felvett ,,C" szelvényben a jelzett akadály miatt csak részleges feltárást sikerült végeznünk, így a kaputorony déli oldalának feltárására nem került sor, ezért a kapu szélességét sem sikerült megállapítani. A torony északi falának belső oldalát kváderkövekkel borították, míg maga a fal téglából épült. Rendkívül érdekes volt, hogy a feltárt falszakasz mellett egy kései agyagos járószint alatt vastag égésréteg húzódott, amely alátámasztja az írott forrás azon adatát, miszerint az őrség a boltozatos kapu alatt tüzet gyújtott, amely mellett melegedett.

40 De nemcsak itt, hanem az „E" szelvényben, a keleti épületszárnynak közvetlenül a kaputoronyhoz csatlakozó első helyiségében, a XVII. század végi XVIII. század eleji téglapadló alatti agyagtapasztású járszinten is találtunk nagy hamus égett foltokat, amely azt jelzi, hogy ebben a helyiségben, amely nyilvánvalóan az őrség szobája volt, gyakran nyílt tüzeket gyújtottak. Ebből a helyiségből a várudvar (nyugat) felé is nyílott egy ajtó. A 3. számú árokkal metszettük át a vár keleti szárnyát. Itt sikerült megállapítani az épület szélességét, és azt, hogy az udvar felöli (nyugati) oldalon egy keskeny folyosó zárta az épületet. Az épületrész eredetileg alá volt pincézve, a pincét egyszerű dongaboltozat fedte. A 3. árokban találtuk meg azt a kis falcsonkot, amely a pince járószintje alatt egy korábbi épületből megmaradt (18. kép). Nyilvánvalóvá vált az is, hogy ennek az alápincézett szárnynak az építésekor a pince padlószintje olyan mélyre került (a mocsaras altalaj fölé közvetlenül), hogy a korábban itt állt épületet a szerencsésen megmaradt kis faldarab kivételével teljesen megsemmisítették. Sem az ,,A", sem a „D" szelvényben nem találtunk további alapozásmaradványokat. Az „A" szelvény keleti faláról készült metszet dokumentálja legjobban ennek a szárnynak az építéstörténetét (2. rajz). A többi metszetben szinte mindenhol újkori beásások jelentkeztek (közmű, meszesgödör, szemétgödör). A legalsó járószint az épület építésekor keletkezett. Nagyon kevés és jellegtelen kerámia került csak elő erről a szintről. Ezek alapján az építési időt csak nagy vonalakban a XV. század második fele, a XVI. század eleje között lehet meghatározni. Alulról a második járószint (2. rajz 11.) a XVI. században és a XVII. században volt használatban. Ezután a pincerészt nem használták, a vakolat lehullott, majd a víz is elöntötte, humuszt mosott be (XVII. század Lásd 35. jegyzet.