Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Vándor László: Szentgrót vára. (Kutatások a zalaszentgróti volt Batthyány-kastély területén

Л XVI. század közepe táján Hagymási Kristóf Izabella királyné pártjára állt, és Erdélybe távozott. Ezôrt I. Ferdinánd 1556. december 19-cn Rcgensburgban kelt oklevelében a „hűtlen" Hagymási Kristófnak Szentgrót várában (arx) birt negyedrészét elvette, és azt Macedóniai Péter királyi kamarás mesternek és Péchy Gáspár udvari familiáriusnak adományozta. A birtokbaiktatásnak azonban ellentmondott Hagymási Leustách, így az adományozás soha nem vált valósággá.

18 Ettől kezdve a várat a Hagymási család zavartalanul bírta. Kanizsa elestével Szentgrót a Zala folyó völgyét védő várövnek lett a tagja, annak egyik legfontosabb erődítménye. Á várat állami felügyelet alá vonták, amelyről a bécsi császári haditanács rendelkezett a Hagymási család tulajdonjogának fönntartása mellett. A Hagymásiak a vár örökös főkapitányai maradtak. A vár erősítéséről országgyűlési törvénycikkek sora rendelkezett.

19 A török а XVI—XVII. században néha ugyan igyekezett a várat megtámadni, elfoglalni azonban soha nem tudta, valószínűleg nem is akarta, hiszen komoly ostromra soha nem került sor. 1654-ben Hagymási István a család utolsó férfitagja élete végét közeledni érezve, Szentgrót várát és a várost, Udvarnokon, Dabroncon, Batykon levő ingatlanrészeit a hegyvámmal, a malmait a szalahegyi és huszonyai szőlőkkel, Alsó-Csáford, Dabron, Babotha, Szentmihály, Bárba, Vásárhely és Lak, Zala vármegyei pusztákat — azaz az egész szentgróti uradalmat — eladta Batthyány I. Ádámnak. Ezzel a vár a Batthyányak kezére került,

20 de még nem jogerősen. A birtokbaiktatásra a beleegyezést csak 1663-ban adta meg I. Lipót, amikor özvegy Hagymási Miklósné, született Maróthy Zsuzsanna is meghalt.

21 1673-ban Batthyány Pál átmeneti időre elzálogosította a birtokot 11 ezer forintért, az örökös főkapitányi cím fenntartása mellett-'

22 Kanizsa visszavétele (1690) után a zalai végvárrendszer sorsa megpecsételődött; feladata megszűnt, sőt a bécsi udvar az erősödő kurucmozgalmak miatt a magyarországi várak zömének a megsemmisítését is elrendelte, nehogy a felkelők kezére kerüljenek. így a megye várainak többségét is felrobbantották, lebontották. A kis palánkváraknak azonban az is elég volt, hogy sorsukra hagyták őket, hiszen az állandó karbantartást igénylő föld-fa szerkezetű erődítmények rövid idő alatt maguktól is összedűltek. Szentgrót vára nem jutott erre a sorsra, hiszen Batthyány II. Ádámnak, Kanizsa visszafoglalójának tulajdona volt. így a vár, ha békés célokra is, de használatban maradt а XVIII. századra is. 1704-ben is mint „erős hely"-et említik,

23 1735-ben pedig Lakics Pál a „szent Gróthi várbeli porkoláb".

24 18 Hazai Okmánytár. Kiad.: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Ipolyi Arnold, Véghely Dezső I—VIII. köt. Bp. 1365—1891. IV. köt. 456. 1. 19 Először az 1601. XXIX. tc. majd 1602., 1604., 1608., 1622., 1630., 1647., 1649., 1655., 1659. és 1681. évi törvényekben. '^'Batthyány lt. Acta Antiqua, Almárium III. ladula 7. Szentgrót nro 5.; Iványi: i. m. 4. 1. 21 Batthyány lt. Acta Antiqua, Almárium III. ladula 7. Szentgrót nro 8. és 9.; Iványi: i. m. 5. 1. 22 Iványi: i. m. 5. 1. 23 A nagykárolyi gróf Károlvi család oklevéltára. Sajtó alá rendezte Géresi Kálmán. r V. köt. Bp. 1897. 91. 1.; Iványi: i. m. 31. 1. -''Iványi: i. m. 142. 1. Idézi Szentgrót város levéltárából, az 1736. aug. 21. űriszéki perkötet 24—26. 1. alapján, amely 1945-ben megsemmisült.