Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Müller Róbert: IX. századi sírok Nagypáliból

azonos irányítással temetik el a lovat.

38 Éppen ezért semmi sem mond ellent annak, hogy a nagypáli csontvázas sírokat avar síroknak tartsuk. Az avarkorra általában a nagy temetők a jellemzőek. A népes temetők mellett a IX. században azonban megjelennek a kis sírszámú temetők is. Nem állíthatjuk, hogy az 1969-ben feltárt sírok környékén nincs több temetkezés, de az bizonyos, hogy ez a temető rövid ideig volt használatban, és a hasonlóan kis kiterjedésű temetők közé sorolandó- A Sopron-présháztelepi temető teljesen feltárt, és 8 sírt tartalmazott.'

59 A halimbai nagy avar temetőtől alig 2 km-re egy késői övgarnitúrás sírt találtak, környékének átkutatása azonban mindössze további egy sírt eredményezett.

40 A zalaegerszeg-olai laktanya udvarán előkerült sírok környékén húzott kutatóárkok szintén negatívnak bizonyultak (az itt talált övet a legkésőbbinek tartott liliomdíszes, aranyozott bronz övveretekkel látták el)/'

1 A IX. században tehát a Dunántúl több pontján kisebb közösségek által rövid ideig használt temetők tűnnek fel. Erre a jelenségre éppen a zalaegerszegi és a nagypáli temető alapján az szolgálhat magyarázatul, hogy az avar harcos középréteg egyes családjai a kialakuló frank adminisztráció és a meginduló keresztény térítés elől a későavar időszakban csak ritkán lakott területre húzódik vissza. Nem vethető el azonban az a lehetőség sem, hogy a IX. század második feléből származik temetőnk, és ezen időszak zavaros politikai viszonyainak következménye. A nagypáli temetőt mindenképp a IX. századi avar továbbélés bizonyítékának tartjuk, és külön figyelmet érdemel azért, mert az itt megtelepdő közösség két etnikumból tevődött össze, és kétféleképp temetkezett. A csontvázas és hamvasztásos sírok térbeli elkülönülése magyarázható azzal, hogy a Sopron-présháztelepi temetőhöz hasonlóan már a temető megnyitásakor kijelölték az egyének temetőbeli helyét. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a zalakomári, több száz sírós temető IX. századi temetkezései szintén két ritusúak, és a hamvasztásos sírok ott is elkülönülnek a velük egyidős csontvázas síroktól/'

2 38 Kiss A. 1962. 153—155. III. típus. Részletesen foglalkozik ezzel a szokással Cilinska, Z. (1966. 121—122.). Megfigyelése szerint a magyarországi temetőkben csak a kora avar időszakra jellemző ez a lovastemetkezés, az érsekújvári temetőben viszont a belső kronológiától függetlenül általános. Az alsógelléri temető 26 lovastemetkezése közül 25 ilyen, és a párkányi temetőre is ez a típus jellemző (Tocik, A. 1968. 8.; Uő. 1969.). A dévényújfalui temetőben ismeretlen, viszont a basaharci temető egyetlen lovassírjában ugyancsak a váz bal oldalán, azonos irányításban feküdt a ló (Fettich, N. 1965. 23.). 3

9 Tonika P. 1969. A temetőt a IX. század II. felére keltezte. w Török Gy. 1969. 95. IX. századinak határozva meg a sírokat. il Csallány, D. 1956. 218.; Müller R. 1971. 10. és IV. t. 6—10. 42 Szőke B. Miklós szíves szóbeli közlése.