Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Müller Róbert: IX. századi sírok Nagypáliból
sírokba ásták bele az urnasírokat (az egyikben vaskés is volt). 1 '- Ugyanez figyelhető meg a dévényújfalui (Devinská Nová Ves) temető 182. és 302. sírjánál. Ezért Bona I. szerint a IX. század első harmadának végén a bolgár támadások elől a frank birodalomba menekülő Al-dunai délszláv népesség temetkezései ezek a sírok. 13 A sírok keltezésével egyetértünk, de a hamvasztásosan temetkező népességet, akárcsak Cs. Sós Á. inkább Ny-i szláv eredetűnek tartjuk. 1 ' 1 Tisztáznunk kell, hogy a IX. századi szórthamvas sír lehet-e egyidős a csontvázas sírokkal? A sírokból származó leletek egy része olyan általános formát mutat, amely nem keltezhető pontosan. Ez a vascsatokra, a vaskésre, a bronz csatkeretre és a favödörre 15 vonatkozik. A vastőr pontos analógiáját nem ismerjük, de valószínűsíthetjük, hogy a későavarkor végén vagy az után készült. 10 Csak egy párhuzamát ismerjük a vas szíj búj tatónak, de bronzból készült változata általános volt az avarkorban. 17 Jellegzetesen avar nyílhegyek a háromtollú, tüskés felerősítésű darabok. A zabiák két típushoz tartoznak, mindkettő a VII. század közepe után jelent meg a Kárpát-medencében. 18 Az Salakú pofarúddal rendelkező példány az archaikusabb, amely a honfoglaláskor anyagából már hiányzik. Az egyenes pofarúdas zabiákat azonban még a IX—X. században is használták. 19 Több olyan temetőben megtaláljuk mindkét típust, amelyekbe még a IX. században is temetkeztek. 20 A kengyelek is különböző típusba tartoznak, amelyek a VII. század II. felétől jelentek meg az avar biro12 összefoglalóan Bakay K.—Kalicz N.—Sági K. 106(5. 91. '3 Bona I. 1968. 117 НИ. 14 Cs. Sós A. 1968. 121—122. és Uő. 1973. 76. A pókaszepetki hamvasztásos temetkezéseket а VIII—IX. század fordulójára keltezve. 15 Az abroncsos favödrök már a LT sírokban előfordulnak. A jellegzetes fecskefarok fülveretek is ismertek a római kortól kezdődően (Cilinska, Z. 1966. 180.). Az avarkori favödrökről összefoglalóan Hampel, J. 1905. I. 127—129. Hasonló vödrök kerültek elő nagy számban a dévényújfalui temetőben (Eisner, J. 1952. 30., 31., 46., 70. és 109. t.). ll 'Az ürbőpusztai temető anyaga kapcsán fejtette ki Bona Г., hogy a megközelítően 30 cm hosszú tőrök csak a griffes-indás későavar sírokból ismertek. Az ürbőpusztai tőrök azonban még a 25 cm-t sem érik el. Ez vonatkozik az általa felsorolt többi leletre is (Bona I. 1957. 163.). Egyedül a sziráki temető 52. sírjában talált tőr éri el a 28,1 cm-t (Hampel, J. 1905. III. 71. t. 1.). Ezen kívül megemlíthetjük még az alsógelléri (Holiare) 2. sír ugyancsak 28 cm hosszú tőrét (Tocik, A. 1968. 11. és XXV. t. 21.). A linz-zizlau-j temetőben a rövid snxok között több méretben megegyező fegyvert találtak, ezek azonban a penge formája, továbbá a penge és a nyél aránya alapján nem vethetők össze a nagypáli tőrrel (Ladenbauer-Orel, H. 1960. 63. a 75. sírban levő sax 32.4 cm hosszú, és ezt avar sírnak tartotta a szerző, de a nyél hossza eléri a 10 cm-t). A nyél megoldása egészen egyéni eljárásnak tűnik. A fátok végét jelző bronzlemezhez is csak megközelítően hasonló darabot találtunk a Sopronprésháztelepi IX. századi temető 1. sírjából (Tomka P. 1969. 60. és I. t. 5. Felerősítése a tokra nem szegeccsel, hanem valószínűleg ragasztással történt.). 17 Pl. Hampel, J. 1905. I. 102. 162—167. kép. M Cilinska, Z. 1966. 192—193. MRuttkay, A. 1976. 357. 20 Pl. az érsekújvári (ld. 18. j.) és az alsógelléri temető (Tocik, A. 1968. 2 sírban Salakú, 10 sírban egyenes pofarúd). S-alakú pofarúdas zablát ismerünk a Brodskidrenováci IX. századi temetőből is (Vinski-Gasparini, R.—Ercegovic, S. 1958. XII. t. 6.).
