Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Bilkei Irén: Római kövek Zalavárról
Römer 1831-es ásatásából származik, amikor az apátság romjaiba beépítve került elő. |pj Ugyanebből az ásatásból származik még egy oszloptöredék, amely a leírás alapján talán rómainak tartható és egy téglatöredék, 1 '' ezek azonban már nincsenek meg. Láthatjuk tehát, hogy a Caesernius-sztélé kivételével az összes többi kő a Várszigetről került elő másodlagos felhasználásban. A Várszigeten biztosan nem volt jelentős római település. A Régészeti Topográfia megállapítása, amely a zalavári Lantos-féle magángyűjtemény innen származó téglaanyagára és hagymafejes fibulájára alapozva tételez fel római réteget, 10 nem igazolható. Az eddigi régészeti kutatások alapján a várnak sem ismerjük római kori előzményét. 10 Római lelőhely viszont Zalaváron a Bükkös sziget (MRT I 59/18), ahol Börzsönyi Arnold épületmaradványokat talált és másodlagos felhasználásban kora római sírkövet (1. számú kövünk). 17 Kevéssé ismert, de számunkra annál fontosabb római lelőhely az Ótemető (MRT I 59/1), ahol sírásás közben gyakran bukkannak urnasírokra. Innen származik néhány kora császárkori edény és két Pó-vidéki terra sigillata- (Ez utóbbiak a keszthelyi Balatoni Múzeum kiállításán láthatók.) Ezenkívül még egy kora császárkori temető ismert Zalavár területéről. 18 Mindezek alapján nyugodtan feltételezhetjük, hogy valamelyik korai temetőből származik a három zalavári steier márvány sztélétöredék. A bevezetőben bemutatott SOR feliratú darab ugyan nagyon töredékes, de anyaga és a betűk formája alapján az I—II. század fordulójára keltezhető, mint C. Iulius Severinus és C. Caesernius Senecio sírköve. Valószínű, hogy ez is egy steier márvánnyal dolgozó poetovioi kőfaragóműhely termékének tartható. Ehhez hasonlókat a fentebb említett két zalavári sztélén kívül Zala megye területéről többet is ismerünk. 1 " Befejezésül a következőképpen rekonstruálhatjuk a zalavári római kövek sorsát. A kora császárkori temetők sírköveinek egy részét még a késő római időkben újra felhasználták sírok bélelésére vagy lefedésére. Más részük több mint fél évezreddel később került beépítésre az apátság épületébe. Miután a vár a XVIII. század elején végleg elpusztult és a göttweigi bencések Zalaapátiban alapítottak templomot, a düledező zalavári romoktól hordatták el a kőanyagot az építkezéshez. így kerültek a zalavári római kövek az apáti bencés templomba. 20 ,; Récsey V., Zalavári emlékek. Arch. Ért. 12/1892/61. 14 Uo. '/MRT I. 185. m Cs. Sós Á., Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról. ZGY 6/1976/112. 17 Börzsönyi A., Római és egyéb dunántúli leletekről. Arch. Ért. 28/1908. 183—185. 18 Sági Károly szíves szóbeli közlése alapján. 19 Mócsy A., Zala megye római kori kőemlékeiről. ZGY 6/1976. 21—32. 20 A zalavári ásatások történetét lásd Cs. Sós A. munkáiban, legutóbb a 16. jegyzetben idézett dolgozatában, valamint Szőke B. M., Zalavár ZGY 6/1976. 69—103.
