Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Horváth László: Késő vaskori lakóház Nagykanizsán

lépés ezen a téren nem várható.

3 Egyedül Komárom és Zala megyében terveztek késővaskori telepfeltárásokat. Ugyanakkor általánosítani és a kérdéses terület speciális jellemzőit kiszűrni csak a nagyobb számok törvénye alapján lehet. Az eddig feltárt és közzétett hazai késővaskori lakóházak alaprajzait az 5. képen mutatjuk be.

4 Ezek a lakóházak, ill. teleprészek minden esetben vízparon helyezkedtek el. Ez természetesen nemcsak a késővaskori nyílt telepekre jellemző, hanem szinte kivétel nélkül mindegyik korszak lakóhelyére. Feltűnő viszont az, hogy a késő vaskori telepek, majorok közvetlenül a vízzel határos lejtőket, teraszokat választják épületeik helyéül.

5 Ez talán azzal magyarázható, hogy míg a más korszakok nagyobb kiterjedésű településeinek szélesebb sávot kellett elfoglalniuk, addig a néhány házból álló késővaskori telepek lakói biztosítani tudták a mindegyikük számára optimális elhelyezkedést. A hazai késővaskori telepeken belüli rendszerről sajnos — a kutatás hiánya miatt — még nem tudunk semmit, s óvatossággal kell kezelnünk az eddig feltárt késővaskori lakóházak alapján történő alaptípus meghatározását is.

6 Ennek ellenére a rendkívül kevés és földrajzilag is egymástól távol előkerült lakóházak egy alaptípust körvonalaznak: a nagyjából szabályos, téglalap alakú, félig földbe mélyített, rövidebb oldalain egy-egy cölöppel ellátott lakóházat.

7 Kérdés tehát, hogy ez jelenti-e a késővaskori legelterjedtebb háztípust? Ezt akkor tudnánk egyértelműen eldönteni, ha nemcsak a késővaskori, hanem a megelőző kor, a koravaskori telepeket is intenzívebben kutatnánk. A koravaskori nyílt telepekről még kevesebb adat áll rendelkezésünkre.

8 A csehszlovák kutatók jobb helyzetben vannak, mivel rendelkeznek és fel is tártak olyan telepeket, ahol a telep élete a koravaskor végétől 'folyamatos.

9 Ezeken a telepeken a késővaskori házak típusai a koravaskor idején is megvoltak már. A Cseh- és Morva-medencében ez a folyamatosság egyben az ethnikum életének folyamatosságát jelenti.

10 :i

A magyar múzeumok V. ötéves terve. Bp., 1976. 32. * Nováki Gyula, Késő keltakori lakóházak Ivánban. SSz. 15/1961. 1. kép. — Patay Pál, Késő vaskori ház Ácsán. FA 11/1959. 11. ábra. — Pusztai Rezső, Késő vaskori házak Lebenyben. Arrabona 9/1967. 3. ábra. — Torma István; Regöly—Fűzfás. MAI 1/1970. 19. t. — Horváth László, Késő keltakori lakóház leletmentése Keszthcly-Usztatón. VMMK 11/1972. 3. kép. — Horváth László: Sármellék—Égenföld, 1. lakóház (publikálatlan). —Horváth László: Balatongyörök—Kövesmező. (Keszthely környékének késő vaskori leletei. Szakdolgozót az ELTE, Btk Régészeti Tanszékén.) — Goldman György: Késő La Téne-kori település Csongrád határában. MFMÉ 1971/2. 2/b ábra. 5 Lásd: MRT I. Bp. 1966. — MRT II. Bp. 1969. — MRT III. Bp. 1970. — MRT IV. Bp. 1972.,— Jerem Erzsébet, i. m. 272. 6 Az alaptípus meghatározását a kevés feltárás csak valószínűsíti. 7 Patay P., i. m. 44. — Nováki Gy., i. m. 251. 8 Pl. Mithay Sándor a koroncói kora vaskori lakóház feldolgozásakor a háztípushoz hazai adatokat nem tudott felhasználni a feltárások hiánya miatt (Mithay Sándor, A koroncói kora vaskori kunyhó. Arrabona 121970. 5—16.) y

Pl.: J. Waldhauser, Keltské sidlistë u Radovesic v severozápadních Cechách. AR 29/1977. 144—177. — J. Waldhauser, Topographie der keltischen Besiedlung im Erzgebirgsvorland. AR 28/1976 294—

<314. 10 J. Waldhauser, 1977. i. m. 305—306. Ii)