Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez A „polgárok lajstroma"(1745—1826) alapján
talán azért, mert ekkor volt a mezőváros és a földesúr úrbéri harca a legélesebb. 1745—65. között még aránylag sokan költöztek be Horvátországból és Ausztriából, később azonban, főleg a horvátok számaránya, csökkent. A muraközi bevándorlás lendülete is alábbhagyott ekkorra, viszont a városiasodás magasabb fokán álló Német-. Bajor- és Csehországból a XIX. sz. elején érkezett a legtöbb kézműves. A Zala megye, s hazánk más területein születettek is jobbára 1786 után tettek polgáresküt. összegezve: Az első tábla a polgárok létszámának bizonyos állandóságát bizonyítja, hisz az eskütétel időpontja szerint nagy eltéréseket nem találtunk. b) A polgárok foglalkozás, valamint az eskütétel időpontja szerinti csoportosítása A terjedelmes 2. tábla tartalmazza a polgárok mesterségek, valamint az eskütétel időpontja szerint való részletes adatait. Az iparág megjelölése mellett zárójelben feltüntettem az 1745-től 1825-ig felvett összes szakmabeli iparosok számát. A bontás azonos, mint az első táblánál: négyszer 20 év. Az egyes időszakok számadatait tartalmazó rovatok között azonban közöltem az 1750., 35 1752.,™ 1770., 37 1800. 38 és az 1828. :i!) évi kanizsai összeírások adatait. Ezek — az összeírás céljának megfelelően — egy-egy megszabott év működő ill. adózásra kötelezett kézműveseinek létszámát mutatják, s pusztán összehasonlítási alapul szolgálnak. Mégis fontosnak tartom közzétételüket, mivel ezekből az adatokból nemcsak arra következtethetünk, hogy a jelzett évben az iparosok mekkora hányada lehetett polgár, hanem közvetve arra is, hogy az egyes összeírások mennyire megbízhatóak. Meglepő pl., hogy az 1828. évi összeírásban milyen valószínűtlenül kevés kézműves található. Elképzelhetetlen, hogy az 1806—25. között polgáresküt tett 28 szabó, 17 varga, 7 lakatos — valamint a polgárság testületén kívül működő s nyilván szépszámú mester — közül 40 1828-ban már csupán 15 szabót, 12 vargát és 3 lakatost lehetett megadóztatni! Vajon többen meghaltak akkorra, vagy elmúltak 60 évesek (s azért maradtak ki az összeírásból)? Vagy pedig elhallgatták őket az adóösszeírók elől? :G ZML Conscr. univ. ö. 1750. 52—63. 1. :!ü OL Batth. P. 1313. Maj. Lad. 14. No. 61 1. Kanisa, 1751—52. Az összeírást az uradalom végeztette, nyilván más szempontok szerint, mint az adóösszeírásoknál. :i7 ZML Conscr. univ. ö. 46/84. 49—70. 1. 1770. Itt jegyzem meg, hogy az uradalom 1773. évi árendajegyzékében 612 házas csalálfő található. OL. Batth. P. 1322/100 Fol. 230—243. 1. :iH Lendvai Anna: A nagykanizsai iparosok a XVIII—XIX. sz. fordulóján. MTA Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője. A Pécsi Településtörténeti Konferencia anyaga, Pécs, 1977. 184—191. 1. Szerző a ZML Conscr. univ. Dicales Oppidi Nagykanizsa-t (Fasc. III. No. 9.) idézi, ezen adatokat tőle vettem át. 111 ZML 1828. évi orsz. összeírás idézett adatai. Megjegyzem, hogy a 35—39 jegyzet alatti forrásokból csak azokat az iparágakat jegyeztem ki, melyek a jelen dolgozat szempontjából fontosak. m Utóbbira következtethetünk a fennmaradt céhes emlékekből is. TGYM Okm. Egri István (szerk.) A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának adattára. Bp. 1975. 175—177. 1.
