Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
Eredmények, problémák, feladatok
a hetési szőttes részletes feldolgozását más kutatók végzik/ 1 Egy néprajzi csoport kellően alapos, sokoldalú bemutatásához — úgy vélem — a néprajzosnak huzamosan a nép között kell élnie. Erre nem volt lehetőségem, főleg Hetes országhatáron túli részében nem, ahol csak alkalmi gyűjtéseket végezhettem. :> Anyagom tehát távolról sem elegendő egy hetési monográfia megírásához. De nem is ez a célom! Semmiképpen nem kívánok minden kérdést „végleg tisztázni." Munkámat az elődök munkája folytatásának tekintem, bízva abban, hogy a számos nyitott kérdés tisztázására, és ezzel egy teljesebb Hetés-kép kialakítására a jövőben is akad majd kutató! Úgy vélem viszont, hogy anyagom a bevezetőben vázolt néprajzi alapkérdés tisztázásához elegendő. Esetenként a feltevésektől sem zárkózom el, de ezeket világosan elhatárolni kívánom a tényektől. A hipotézis ilyen formában hasznos. Az etnikai-néprajzi vizsgálat nehezebb feladat, mint amilyen Hetes történeti-tudati kutatása volt. A problémák ellenére Hetes ilyen jellegű vizsgálata nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Kutatásaim során számos jelentős adatra bukkantam. Ezeknek közlése Hetes további tudományos kutatását előbbre viszi. A hetési etnikai sajátosságokkal, és ezek elterjedési körével még részletesen foglalkozom. A továbbiak jobb megértése érdekében azonban ezeket már itt vázolom. Elterjedési területük a történeti-tudati Hetes területétől lényegesen eltér, annál jóval nagyobb. A XVIII. század elejére „végleg" kialakult, és a népi tudatban is így élő, 11 faluból álló Hetes földrajzilag egységes jellegű, bár környezetétől élesen nem különül el. Sík, mélyenfekvő, helyenként vizenyős terület ez a Kebele és a Lendva patakok között. Ez a régi életformát is meghatározta. Egykor nagy mocsári erdei voltak, amelyekből a múlt században sokat kiirtottak. Szőlő(hegy) nincs Hetesben. Főfoglalkozásuk a földművelés és — főként korábban — a nagyarányú állat (marha) tartás. E vizekben gazdag tájon egykor a halászat és csikaszát (halászás és csikászás) is jelentős volt. Katolikus vallású magyarok lakják. 1848-ig az alsólendvai uradalom jobbágyai és zsellérei voltak. Kinemesek itt (eltérően Göcsejtől) jóformán nem is éltek. Az Őrség és Göcsej közé eső terület magyar népe nyugaton szlovénekkel, másutt magyarokkal határos. Az egykor mocsaras és erősen elzárt vidék kis települései sűrűn helyezkednek el. A táji adottságok meghatározták a gazdálkodást, és az építkezés (füstöskonyhás, kerített boronaházak) anyagát is. Jelentős a kender- és a lentermesztés, ennek megfelelően a fonás és a háziszövés, utóbbi gyakran felszedett 4 Virágh Béla gáborjánházi pedagógus és felesége, a hetési szőttes kiváló ismerői. 5 1951—1975 között az alábbi években végeztem néprajzi gyűjtést Hetesben és környékén (a jelentősebb témakutatások éve kurzívan szedve): 1951, 1952, 1953—1956, 1961, 1962, 1965—1968, 1969, 1974, 1975. Az adatokat a Göcseji Múzeum gyűjtőnaplói (Gy. N.) tartalmazzák, a vonatkozó községek neve alatt. Jugoszláviában 1969ben és 1974-ben gyűjtöttem. Összesen 35 községben kutattam. (A Bellosics é. n., és Gönczi 1914, 18. által hetésinek jelzett falvak, továbbá Dédes, Gosztola, Jakabfa, Kebele.) Munkám összefoglaló jellege, és a nagymennyiségű adat miatt a számos községre és adatközlőmre külön nem hivatkozhatom; kivételes esetekben a községre és a Gy. N.-ra utalok. — Itt mondok meleg köszönetet összes adatközlőmnek, illetve a munkámat bármely más téren segítőknek. Elsősorban Szőke József balatonalmádi ny. tanítónak, aki szülőfaluja, Hosszúfalu régi népéletét tárgyaló pályázataival és levélbeli közléseivel jelentősen segítette munkámat!
