Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)

Gazdálkodás

azonban az állattartás ájra fellendült Hetesben,

98 olyannyira, hogy a Kebelétői keletre eső falvak adatközlői az itteni — már istállózó — fejlett állattartást hetési sajátosságnak tekintik. A lecsapolásokig a földművelés jelentéktelen volt Hetesben. A kevés szántóterület csupán az önellátást biztosította. Kenyérgabonát (rozsot) nagyon keveset termeltek, így tusás- és kukoricakenyeret fogyasztottak. A fő terményeit a hajdina, a köles, a kukorica, a burgonya, a káposzta, a tök, stb. voltak. Viszonylag sok kendert (és kevés lent) termesztettek. A XIX. századi lecsapolasokkal egyidejűleg egyre növelték — a legelők és erdők rovására — a szántókat és a réteket. Kiirtották a hatalmas tölgy- és fenyőerdőket. A mocsaras területeket fokozatosan hódították meg: előbb erdők, majd legelők, rétek, végül szántók létesültek helyükön.

99 A kötött, agyagos talajú szántókat bakhátasan művelték. Sajátos (állítható, 8—10 fogatásos) széles igát is használnak.

993 Csak a művelésre alkalmatlan, mélyenfekvő területek maradtak meg posványos, berekfás ligeteknek. Hetesben szőlőterület nem volt, viszont a hetésieknek volt és van szőlőbirtokuk (tehát szőlőműveléssel is foglalkoznak): 1920-ig az alsólendvai szőlőhegyen, azután pedig — részben — a Rédics körüli szőlőhegyeken. A hetési lakosság kizárólag őstermelő. Kisipar itt — eltekintve egy átmeneti időszaktól, amelyet külön tárgyalok — nincs. A vizekben gazdag, de megművelhető földben gyér és gyenge talajú Hetes népe a múltban — a környékhez viszonyítva — szegény volt. A népes falvak szűk határainak is jórésze az uradalmi birtokhoz tartozott. Számosan a majorokban cselédkedtek, később távoli uradalmakba sommásmunkára jártak, telente pedig erdei munkákat végeztek. A környező (főleg a Kebelétől keletre eső) falvakban úgy látják, hogy a hetésiek — a táj zártsága, és ebből adódóan az itteni elmaradottság és szegénység ellenére — kiemelkedően szorgalmasak, jó gazdák: kiváló földművelők és állattenyésztők. A Hetesre jellemző táji: földrajzi — gazdasági adottságok, az életforma és annak változása azonban nem csak Hetesre jellemző, hanem az annál lényegesen nagyobb, hasonló adottságú területre is. Pl. a halászat, a csikaszát, a bakhátas szántás a szomszédos, vizekben gazdag területekre is. A fejlődésmenet is a hetésivel megegyező. A marha- és sertéstartás.Hetestől délre is jelentős volt. A lótartás — Szijártóházán kívül — a már nem hetési Dobronakon, Hármasmalom vidékén, és Kóton is kiemelkedett. Adataink arra mutatnak, hogy a Kebelétől nyugatra eső magyar falvakban (Hetesben, de azon kívül is) az állattartás régi időkre visszanyúlóan lényegesen fejlettebb szinten állt, mint a Ke98 Gönczi 1914. 588, 593. 99 Jól szemlélteti ezt a Csiktó dűlő művelésváltozása. Mint neve mutatja, eredetileg mocsár volt. Idős adatközlőm gyermekkorában erdő, ma pedig legelő. — Szijártóháza, 1975. y,J

a Dömötör 1958. A széles iga a Mura-melléki magyar falvakra is jellemző (Vodnik ... 1968., 10.), így lehetséges, hogy ez is lendvavidéki sajátosság. Elterjedését térképezni kellene.