Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
A „hetési Piku" gúnynév
köthető. Hajdú 1974. és ördögh 1973. névelterjedési adatai 72 alapján feltehető, hogy itt hetésvidéki névadási sajátosságról, egyfajta etnikus specifikumról van szó, mely esetenként, a Hetestől kissé távolabbi községekbe ragadványként került át az egyes személyekkel. Néhány esetben az is kitűnik, hogy ez a ragadványnév az előző generációban becézőnév volt. 73 A Pikó ~ Piku becézőnév a Miklós keresztnév Mikó ~ Miku becézőjével kapcsolatos, ebből a Mikó ~ Miku > Pikó ~ Piku ikerítéséből vált ki. Ez a fajta névalakulási mód közismert. 74 Szempontunkból a Miklós keresztnévvel való kapcsolata és a sajátos becézőnév táji elterjedése a lényeges, mely több részletkérdést vet fel, nevezetesen: 1. Kétségtelen, hogy a Piku becézőnév egy bizonyos időszakban Hetes vidékére lehetett jellemző, — egyébként nem lett volna értelme a megkülönböztető „gúnynévnek". De miért éppen a Miklós keresztnév becéző népnyelvi formájával „gúnyolták" a hetésieket? A történeti-tudati hetési falvak túlnyomó része a dobronaki plébániához tartozott egyházilag. Fenti kérdést tisztázandó, átnéztem a dobronaki plébánia 1828—1895 közötti keresztelési anyakönyveiből nyolc arányosan elosztott évet, továbbá az 1828. évi halotti anyakönyvet is. 75 Utóbbiban a férfinevek 7%-a (9 fő) Miklós, viszont az ezévben születettek közül senki sem kapta ezt a keresztnevet! 1829-ben és 1839-ben a keresztelteknek csak 5—5,5%-a a Miklós. 1848ban és 1875-ben 3, illetve 1% az arányuk, három 1848 utáni évben pedig az évenként 61—107 fő közötti újszülött fiú közül senki sem kapta a Miklós keresztnevet! Fentiek alapján megállapítható, hogy a) Hetesben a Miklós keresztnév a XIX. században nem tartozott a gyakori keresztnevek közé, és b) ezen belül egy fokozatos, az 1840-es évektől kezdve pedig egy zuhanásszerű csökkenés (szinte megszűnés) figyelhető meg e névadásnál. Mi lehetett ennek az oka? Nyilván nem egy csupán névadási divatváltozás. Nagyon valószínű, hogy a Miklós keresztnév visszaesését a név helyi becézőnevi alakjának a környékén akkor kialakuló gúnynévi alkalmazásával („hetési piku") hozhatjuk kapcsolatba. Vagyis tartózkodtak a Miklós névadástól, hogy maguk és gyermekeik gunyolását elkerülhessék. Adatainkból kitűnően ez a folyamat kb. az 1840-es évekre zárult le. 2. A „Piku" és a „hetési Piku" ragadványnevek elterjedése Hetes vidékén tájilag sajátosan eltérő. Míg a hazai, Hetesen kívüli falvainkban (Rédics, Résznek, Baglad, Csesztreg) széles körben ismert a hetésiek gúnyneve, a hetési Piku, addig ugyanezen községekben nem ismerik a Piku szó értelmét, viszont a határon túli községekben (nemcsak Hetesben, hanem az attól délre eső összes Alsólendva körüli községben is) nem ismerik a „hetési Piku" gúnynevet, de nagyon jól tudják, hogy a Miklósokat szólították Pikunak. Ebből arra kell 72 Az ország különböző területeiről —, de Zalából csak két kutatópontról — nagytömegű becézőnevet közlő Hajdú 1974. nem is említi! Viszont a csak göcseji és hetési adatokkal operáló ördög 1973, 599. hét — ebből 4 Kerkán-túli (3 hetési) — faluból ismeri. 73 Ördög 1973. 318, 378, 471. •''ördög Ferenc szíves levélbeli közlése, melyet melegen megköszönök! 75 ZmL., anyakönyvi másodpéldányok, Dobronak.
