Szentmihályi Imre: Hetés és Lendvavidék néprajzi sajátosságai - Zalai Gyűjtemény 7. (Zalaegerszeg, 1977)
A Hetés tájnév eredete
összeírásainkból viszont nem ez tűnik ki! Arra számíthatnánk, hogy a korai Hetes területe nem azonos a Hetés-aljával, vagyis Hetes-alja a bíróság Hetesen kívüli, vele szomszédos területe. (Ez 1512-ben 3, 1524-ben 5 település, mind a hetési bíróság peremén.) De így volt-e ez? A kérdés tisztázását nehezíti, hogy „Hetes" három korai említése egyikénél sincs település felsorolás, így összehasonlítást nem tehetünk. A négy korai település felsorolás mindegyike Hetésalját említ. (Ebből egynél, 1512-ben van e tájnév Hetés-falvára átírva.) Mégis arra kell következtetnünk, hogy a kétféle tájnév változat — eltérően a népi felfogástól — az uradalomnál nem jelentett területi elkülönítést, tehát az uradalom szempontjából Hetes és Hetésalja azonos volt. Ugyanis az 1512—1552 közötti összes hetésaljai település felsorolás (1512, 1524, 1548, 1552) mindegyikében találunk a hét -háza településen kívül nem -háza településeket is, tehát olyanokat, amelyek az akkori népi felfogás szerint nem tartozhattak Heteshez. Az uradalmi Hetésalja (területe) nem azonos a népi Hetessel! A Hetésaljával kapcsolatban elvben kétféle lehetőség van: 1. Az elnevezés gyökeresen népi. A nép a bíróságon belüli nem hetési (nem -háza) településeket jelölte így összefoglalóan. Az uradalom mindkét népi tájnevet használta, eleinte gyakrabban a Hetésalját, talán abból kiindulva, hogy e bíróság (a népi) Hetesnél nagyobb területet jelent. — 2. A Hetésalja tájnév nem népi, hanem uradalmi eredetű, és a népi Hetesnél nagyobb területet akartak vele „pontosabban, hivatalosan" megjelölni. A kétféle eredet-lehetőség közül a ténylegeset ma már nem tudjuk megállapítani, egy azonban bizonyos: a Hetésalja írott (uradalmi) forrásokban való előfordulása csak formailag felel meg a magyar népi szóhasználatnak, tartalmilag azonban nem, mivel a magyar népi nyelvérzék mindig különbséget tesz az -alja, és azon fogalom között, aminek van alja. Uradalmi (írott) forrásainkban viszont ez a különbség elmosódik, amikor a népi Hetest azonosnak veszik Hetésaljával, és utóbbi elnevezést a Hetesnél nagyobb, de azt is magába foglaló terület megjelölésére használják. Annak, hogy a „Hetes" névalak 1557 után kizárólagossá válik, több oka is lehet: e szó rövidsége; a bíróság megszilárdulásával, egységesülésével a korai belső és népi megkülönböztetés anakronisztikussá válása, de bizonyára az is, hogy a nem -háza telepek zömét (öt -lakos) 1552 utáni forrásaink már soha nem említik, azok megszűntek, a hét -háza (és két egyéb) település viszont — élő településként, vagy a helyi hagyományokban — napjainkig fennmaradt. 1552 után a -háza települések — ha csak átmenetileg is, de — túlsúlyra jutottak Hetesben. 67 Bizonyára nem véletlen, hogy a tájnév ezidőtájt állandósul. Hetes tájnevünk beillik a helyi etnikus specifikumok sorába. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy e helynévtípus lényeges településtörténeti sajátosságokat fed. Azon túlmenően, hogy itt együtt hét azonos névjellegű falu van (ami a nép figyelmét is felkeltette, és ezt az „egységet" kifejező tájnévadásra indította), tudjuk, hogy ez a helynévadási mód a XIV. századra jellemző. Itteni -háza és lakos telepeink tényleg ekkor keletkeztek, magyar lakosság betelepítése ré07 Ez kb. 1576-ig állott fenn, amikor a korábbi Hetes összeolvadt a radamosi bírósággal. Szentmihályi é. n., B-tábla.
