Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Szőke Béla Miklós: Zala vár
mutatta, hogy a várszigeti sírok fegyver- és viseleti anyagának a Karoling birodalom keleti határán széles területen vannak analógiái. A fegyverek, főként a scramasax ill. sarkantyú esetében utalt arra, hogy ezek —• elsősorban morvaországi lelőhelyek tanúsága szerint — nem mindig a katonai jelleget erősítik, hanem inkább társadalmi rangjelző szerepűek. 20 A temető e legrégibb, ún. „nagykoporsós sírok" rétegét a 71. gazdag női sír keltezi: két szőlőfürtdíszes gyűrű került elő belőle. Fehér G. a IX. sz. utolsó harmadára keltezte a sírt a Staré Mésto ,,Na valach"-i temető leletei alapján (875—900) 2/ — s eszerint a „frank katonaelemek" sírjait a Kocel utáni időszakra helyezte 28 , míg Sós Á. ugyanezen morva temető alapján inkább Kocel idejére, sőt tágabb határt húzva a IX. sz. második felére tette a sír korát — a nagykoporsós sírokban eltemetetteket pedig szlávoknak határozta meg. 2 " A temetőn belül két nagyobb egységet határolt körül. Az ÉK-i részben szorosabb egységet alkotó sírokat a jobb társadalmi viszonyok közt élő szláv kísérőréteg sírjainak tartotta. E sírok csontvázai antropológiailag (Nemeskéri J. meghatározása) erős protoeuropid jelleget mutatnak, „közel állnak a morva embertani anyaghoz" — tehát valószínű Morvaországból érkeztek, Pribina kíséretében. Kérdés — teszi fel Sós Á. — kik a többi sírok „szlávjai"? Valószínű, hogy Zalavár környéki korábbi szláv lakosság' 0 , akik már —• mint pókaszepetki ásatása 31 alapján felteszi — a VIII1. sz. második felében, főleg északról Pannóniába szivárogtak, a frank hadjáratok után pedig újabb hullámokban lepték el a területet. 32 Fehér G. és Cs. Sós Á. a régészeti anyag értékelésénél ugyanazon hibába esik: egy sor hipotetikus premissza alapján 33 etnikumra utaló bizonyítékokat látnak olyan leletanyagban, mely éppen széles eltérjedettsége miatt etnikumfeletti. A 71. sír lelettípusai valóban még a legjobb etnikai bizonyítékok — mivel kétségtelen főleg morva párhuzamai vannak 3,1 e kérdésben azonban egyrészt Sós Ä. azon megjegyzésével kell egyetértennük. mely szerint ezek inkább 26 Cs. Sós A.—Bökönyi S. 1963. 61—65.; Perényi I. AÉ 91. 1964. 133. -' Fehér G. 1953. 39—41. 28 Fehér G. 1956. 33. 2tl Cs. Sós A.—Bökönyi S. 1963. 57—59. 3l, Uo. 65—67. 31 Cs. Sós Á. 1973 В 66—76. és uő. 1973. 84—94. ld. ehhez még Bona I. kritikai megjegyzéseit, (Győrffy Gy. és Bona I. opponensi véleménye, AÉ. 95. 1968. 117—118.,) ahol Bona I. a Cs. Sós Á. által felvetett nyugati-szláv (morva) eredet helyett aldunai szlávokhoz köti az urnasírokat. Felmerült, hogy a Keszthely városi sírmező feltárásakor előkerült néhány urnasír a pókaszepetki temetővel egykorú (Kovrig I. Megjegyzések a Keszthely-kultúra kérdéséhez, AÉ. 85. 1958. 71. és Cs. Sós Á. i. m.), mivel a dévényújfalusi temetőben talált urnákhoz hasonló sztratigráfiai helyzetben voltak (J. Eisner. Devinska Nová Ves, Bratislava 1952, 389.), újabban azonban e 11 sír többségét bronzkori vagy bronzkor végi kora vaskori et<*>tűnek tartják (Rég. top. I. 2148 lh.). [V1 Cs. Sós A. 1965. 87—91.; 1973. 90—94. Fehér G. a CBC és más forrásokból kimutatható frank etnikum régészeti bizonyítékait keresi — s véli megtalálni. Ez alapján bizonyítottnak tartja a magyar államszervezet frank—bajor előzményét. Cs. Sós A. ugyanazon leletek alapján szláv települések és etnikum létét bizonyítja. 34 B. Dostál 1966. 35—39. és 56—58.
