Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Szőke Béla Miklós: Zala vár
„Az ásatási eredmények tehát ugyanazt mutatják — írja Fehér —, amit az írott forrásokból megállapíthattunk: frank uralom van a Dunántúlon mindvégig a IX. sz.-ban. Semmi valószínűsége sincs annak, hogy ezt valami itt keletkezett szláv állam felváltotta volna .. . Észak-Dunántúlt az egész század folyamán frank grófok kormányozzák, Dél-Dunántúlt is 800—840-ig és 871—74-től 896-ig, csak 25—30 évig van e részen a frank kormányzat megbízásából dolgozó szláv főnök. Az itt keletkezett központnak kulturális szempontból lehet jelentősége, de államszervezés stb. szempontjából nem." 21 Cs. Sós Á. történeti oldalról osztja Fehér G. nézeteit. Véleménye szerint is Pribina és fia a többi bajor comeshez hasonlóan a praefectus alattvalója, frank tisztviselő. Régészeti oldalról azonban tagadja egyrészt frank katonaréteg jelenlétét Zalaváron ill. Fenékpusztán, másrészt pedig azt, hogy az ásatás északi szélén talált kétrétegű épületnyom — melynek legfelső szintjébe egy sarkantyús férfit (269. sír) temettek el(!) — egy templom, a CBC által említett Mária templom — maradványai lennének. A templom kérdésében Sós A. idézi Fehér G. 1954. évi ásatási naplóját, mely szerint „az ásatás fő eredménye, hogy megtaláltuk a keletről nyugat felé kiásott temető északi folytatását. A templom a homokgödörben állt." Mégis Fehér G. a temetkezések központját később is a feltárt terület ÉK-i részében lévő épületnyomokban vélte felfedezni. 22 Sós A. a templomot a homokgödrön kívül, attól nyugatra kereste, mivel itt magasodik fel a legjobban a sziget, s rajta és keleti szélén a homokgödör széléig gazdag kőtörmelék húzódik. A szabálytalan, töredezett sírrendből következtetve pedig a feltárt temetőrészt a IX. sz.-i temető legszélének határozta meg. 23 Sós A. későbbi feltárásai azonban Fehér G. naplóbeli jegyzetét igazolták: a Mária templom a homokgödörben volt, attól nyugatra az ún. belső várfal nyugati fala került csak elő. 1 " 1 Míg a templom helyének kérdése körüli vita lényegében az ásatások előrehaladásával önmagától megoldódott, jóval jelentősebb és metodikailag lényegesebb a Zalavár lakosságának etnikai összetétele körüli vita. A vita tárgya ugyanis nem a régészeti leletanyag objektív értékelése, hanem elméletek, munkahipotézisek összeütközése; a meglévő régészeti leletanyag egyáltalán nem ad lehetőséget ilyen kérdésnek akár csak felvetésére is, e kérdésekben továbbra is a CBC adatai adják az egyetlen biztos támpontot — az antropológiai anyag publikálásáig. Az etnikai összetétel körüli vita elméleti jellegét bizonyítja Fehér G. fentebb idézett gondolatmenetének — miszerint Zalavárnak csak kulturális jelentősége volt — zárómondata is: „A honfoglalók a Dunántúlon frank—bajor államszervezetet találtak." 23 Sós A., amikor alapos régészeti analízisével Fehér G. „frank sírcsoportjának" létét vonta kétségbe, hallgatólagosan konklúzióját is megkérdőjelezte. Kist Uo. 22 Cs. Sós A.—Bökönyi S. 1963. 37—38. és G. Fehér. Die landnehmenden Ungarn und ihr Verhältnis zu den Slawen des mittleren Donaubeckens, Stud. Slav. III. 1957. 52. 23 Cs. Sós A— Bökönyi S. 1963. 39. 24 Cs. Sós A. 1973. Abb. 30. és Dercsényi D. 1974. 1—12, főleg 4. o. és 13. jegyzet. 25 Fehér G. 1956. 33.
