Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Szőke Béla Miklós: Zala vár

1951-től Fehér Géza lesz az ásatások vezetője. Ö közelített elsőként a feltárásokhoz elméleti—történeti oldalról is, s ismerte fel a lelőhely tényleges jelentőségét. Ezt tükrözi programszerű kérdésfeltevése is : „milyen színvonalon voltak azok a népek, melyeket a honfoglalók itt találtak? Csak ha válaszolni tudunk erre a kérdésre, akkor kezdhetünk hozzá annak a megállapításához, hogy milyen szerepe lehetett a régi lakosságnak a magyar nép hazai fejlődésében."

13 1951—54-ig a Vársziget belsejére összpontosította a kutatást, feltárta a sziget déli felében a kő-, majd homokbányászás által még bolygatlanul hagyott, IX. sz.-ban induló, többrétegű, templom körüli temetőt és településnyomokat, tisztázta a sziget szélén körbefutó erődítés szerkezetét. Sós Á. a Soproni S. által megtalált kápolnát és a hozzá tartozó temetőt tárta fel, B. Mikes K. pedig Zalavár faluban tárt fel egy X—XI. sz.-i temetőt.

14 Fehér G. halála után az ásatások vezetését Sós Á. vette át, aki Fehér G. kérdésfeltevésének szellemében folytatta a feltárásokat. 1961—1963-ban a récéskúti bazilika revíziós feltárását végezte, 1963-tól pedig több kisebb ásatást végzett a Várszigeten és környékén.

15 1960-ban tette közzé Csalog J. a szigeteket összekötő dorongutak rajzát, ezzel a lelőhelyek korabeli kapcsolataira is fény derült a korszakkal foglalkozó szakemberek számára. (1. térkép).

tü A zalavári ásatások során előkerült régészeti objektumokat és a leletanyagot történeti összefüggéseibe ágyazva Fehér G. és Cs. Sós A. kísérelték meg értelmezni.

17 A továbbiakban az általuk kidolgozott elméletek néhány elemét venném vizsgálat alá. 2. Zalavár-Vársziget 1951—52-ben a Vársziget déli, legkiemelkedőbb részébe vágott homokgödör körül folytak ásatások. Ennek során Fehér G . egy többrétegű temetőt tárt fel, melynek legalsó, átlag 140—160 cm mélyen lévő rétegében nagy koporsókba temetett „vezető emberek" sírjai kerültek elő. Tőlük keletre és északra „egyszerűbb" emberek temetkeztek, koporsó nélkül. A sírok közül néhány, a leginkább keletre fekvők a temető legrégibb rétegével egyidős, leégett faépület romjaiba lettek beleásva. 1953-ban így foglalta össze Fehér G. a temetőre vonatkozó megfigyeléseit: 1. Volt egy temető, melynek közepén — egy épület nyugati falától kezdve — a nagykoporsós előkelők temetkeztek, e körül északra, délre és nyugatra pedig egyszerűbb emberek. 2. Az itt lakók a X. sz.-ban és a XI. sz. első felében hagyományból ide temetkeztek, helyzetüknek, gazdasági viszonyaiknak megfelelően egészen egyszerűen. 1:1 Fehér G. 1956. 28. 14 Cs. Sós A.—Bökönyi S. 1963. 9.; Tettamanti S. A zalavár-községi I. számú XI. századi temető AÉ. 98. 1971. 216—244. 15 Cs. Sós A. 1969. 51—103.; 1973. 105—127. 10 Csalog J. Híd- és dorongutak Zalavár környékén, A Göcseji Múzeum közleményei 9. Klny. a Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyvéből, Zalaegerszeg 1960. 17 Fehér G. 1953, 1956; Cs. Sós Á. 1963, 1969, 1973.