Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Szőke Béla Miklós: Zala vár
vezetett fel, durva terrazzopadlós volt. Az apsisok belső falán sárgás rószaszínű freskók nyoma látszott, nehézkes technikával kivitelezve. Az I. templom leégett. A templom kora •—• főleg az alaprajz sajátságai alapján IX. század. A rétegből hullámvonalas cserepek kerültek elő. 2. Alaprajza nem változott. A középső apsist elfalazták, az északi hajóban egy kutat ástak. Ez a templom is leégett. Kora — fenékbélyeges árpádkori cserép alapján XI. sz. 3. A templom egy ideig romosán állt, a talajvíz erősen megrongálta. A harmadik átépítés előtt ezért megemelik a padlószintet. A nyugati és északi bejáratot elfalazzák, és csak az új padlószintig elfalazott déli bejárat maradt használatban. A nartex fölé tornyot építettek. A 3. periódust a XIV. sz. utánra, de még Nagy Lajos (1342—1382) uralkodásának ideje elé keltezi. Sok XIV—XV. sz.-i cserép került elő, s egy edény, melyben Nagy Lajos, Mária (1382—1395) és Zsigmond (1387—1437) pénzeit rejtették el. 4. A templom elveszti szakrális funkcióját. A romok fölé egy tornyot építettek. Ez a periódus a török korra, a XVI—XVII. sz.-ra tehető. A torony valószínű a zalavári palánkvár őrtornya volt/' 4 A récéskúti bazilika körül kialakult vita szempontjából fontosnak tartom néhány adat idézését Radnóti A. ásatási naplójából. A bazilikától északra, az északi kapu küszöbétől egy út indult. Ennek, és a bazilikától északra eső szigetrésznek, mely „elég helyet adna egy nagy épület számára" tisztázására két szelvényt (RA és RI) nyitott Radnóti A. A feltárások során különösen két rétegre figyelt Radnóti. Az egyik egy ledöngölt agyagréteg — a bazilika későbbi periódusával kapcsolatos (Sós Á. „N"-el jelöli, és a XIV—XV. sz.-ra keltezi). A másik homokkőből és római téglabarabokból álló törmelékréteg (Sós Ä. „R" rétege). Ez alatt, a fekete földben kerek foltok voltak habarcsos római tégla- és homokkő darabokkal. Az ásató szerint ezek cölöplyukak voltak és „ezek a foltok a római téglában gazdag törmelékréteg fölé érnek, tehát ehhez az építési periódushoz tartoznak". Az RA és RI szelvényekben két cölöpsort állapít meg, melyek távolsága 2 m. Az „épület" keleti és északi lezárását is kutatta, de eredmény nélkül. Radnóti szerint az északi oldalhajóból kivezető ajtó a templomhoz tartozó kolostorba vezetett és a bazilikától északra ,,a legalsó rétegben egy oszlopos épület nyomai voltak, melyek rendszere a bazilikához idomult. A cölöphelyek és a falak egy későbbi időben teljesen el lettek hordva, és a felszínt elplanírozták. Ez akkor kellett történjen, amikor a bazilikát építették"/ l5 Fehér G., aki ekkor a Várszigeten ásott (1953), az oszlopos épületet az árpádkori kolostorral hozta kapcsolatba/^ A rétegek és főként a „cölöplyukak" ilyen ellentmondásos értelmezése tette szükségessé Cs. Sós Á. revíziós ásatását. Radnóti A. megfigyelései közül — melyek ellentmondásosak már önmagukban is — Sós Á. munkahipotézisként azt 44 Radnóti A. A Zalavár-récéskúti ásatások eredménye. Ásatási jelentés 1953. jún. 2. — kivonatosan idézi Cs. Sós A. 1969. 55—58. 45 Uo. " 46 Cs. Sós Á. 1969. 57.
