Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Müller Róbert: Római kori leletek Zalaszentgrótról

tetejét borította. A tulajdonképpeni tetőt négy nagy 62x62x8 cm-es tégla alkotta, melyek éleinek találkozására 36.5x47,5 cm-es tegulákat tettek. A feltűnően nagy téglák alsó oldalát kettős átlókkal négy háromszögmezőre osztották, melyeket sűrűn hullámvonalakkal díszítettek (9. kép). A sír hosszoldalait hathat rövidebb éleire állított 36,5x47.5 cm-es tegula képezte. A két végét pedig két-két 28x42x6 cm-es tégla alkotta. A sírba szórt humusz és a bolygatott csontok kiemelése után in situ megtaláltuk a sír egy részét (8. kép). A vázmaradványok helyzete alapján a halottat Ny—

К tájolásban helyezték a sírba. Eredeti helyén találtuk meg a gerincoszlop egy részét néhány bordával, a bal medencecsontot és a teljes bal kart (10. kép). A következő mellékletek kerültek elő. 1. A fej tájékán, 20 cm-re a sír Ny-i végétől egy fibula, csak feltételezhetjük, hogy eredeti helyén került elő. A T-alakú bronzfibula 10,2 cm hoszszú, 6,5 cm széles. ,,Fejét" három hatszögletes, kissé nyújtott hagyma díszíti, mindegyik tövénél rovátkolt díszű bronzhuzal fut körbe. A keresztben álló szár szépen profilált, áttört díszítésű. A 3,2 cm magas kengyel sima, „láb" felőli végén ugyanolyan rovátkolt bronzhuzallal, mint a hagymafejek tövében. A „lábat" középen végigfutó borda, két végén pedig négy-négy keretbe foglait félgömb alakú bemélyedés díszíti. A tűnyílás felőli oldalán sűrű bekarcolásu rácsminta van (11. kép la—

Ib.). 2. A megmaradt gerincrész végének jobb oldalán díszes tintatartó. Eredeti helyén került elő, ezt a benne maradt, lerakódott tintamaradvány is bizonyítja.

90 Az egyedülálló darabot bronzból öntötték, majd esztergályozták. A 4.7 cm magas henger hiányos. Fedele és peremének nagy része hiányzik. Már ezek nélkül kerülhetett a földbe, és az elveszett fedelet valószínűleg fadugóval pótolták. A megmaradt rész alapján a peremet körbefutó sűrű rovátkolás díszítette. Belső oldalán jól látszik a fedél megfelelő záródását biztosító esztergályozott belső perem. A hengeres test kissé szűkebb (átm.: 3,5 cm). Ezt két körbefutó, rovátkolt ezüsthuzal berakás között egy vörösrézhuzal díszíti, melynek mindkét oldalából csaknem szimmetrikusan berakott ornamentális díszítés nő ki (11. kép 2a—2b., a díszítés kiterített rajza 2c). Az S-alakban futó indák végét egy-egy kerek bogyó és egy-egy kacs; egy-egy levél, két-két kerek bogyó; egy-egy levél; két-két bogyó; egy-egy levél; kétkét bogyó, végül egy-egy levél és egy-egy kacs díszíti, a motívumok ismétlődése tehát csak megközelítően szabályos. Az indák, a kacsok és a bogyók ezüstből készültek (utóbbiak közepe egy kivételével már kitörött), a levelek pedig vörösrézből. Alul újra kiszélesedik (átm.: 3,9 cm). Az alsó peremen is sűrű rovátkolás fut körbe. Fenekét esztergályozott koncentrikus körökkel db szítették (11. kép 2d.). 3. A mellkas jobb oldalán a bordák mellett három kisbronz került elő:

91 A tintatartó oldalára rakódott fekete anyagból mintát vettünk konzerválás előtt, de kémiai vizsgálata még nem történt meg. Valószínűleg egyszerűen vízzel vagy kénsavval kevert koromból készült (Forrer, R.: Reallexikon der prähistorischen, klassischen und frühchristlichen Altertümer. Berlin—

Stuttgart é. n. 824.). A négy kisbronz (3. és 6. melléklet) meghatározásáért В. Sey Katalinnak tartozom köszönettel. 5(3